A közkedvelt rántott ételek sajnos nem a legegészségesebbek, ami azonban leginkább a sütéshez használt zsiradék típusának “köszönhető”. Ahhoz hogy egészségesebbé tegyük a rántott ételeket, figyelmet kell fordítani a sütéshez használt zsiradék - ma már legtöbbször olaj - típusára, mennyiségére, valamint a hőfokára és az eljárás idejére.
A szervezet számára a zsírok nélkülözhetetlenek, a teljesen zsírmentes táplálkozás több mint egészségtelen. Ugyanakkor a szívünk és a keringésünk hosszútávú egészsége nemcsak a kardioedzések gyakoriságától és intenzitásától függ. Nem elég csak futni, vagy kerékpározni, elliptikázni, egészségesen is kell táplálkozni. Hiába sportolunk rendszeresen, ha edzés után leküldünk két dupla sajtburgert nagy adag sültkrumplival.
Alapvetően nagymennyiségű, felhevített – ideális esetben 170–190°C - zsiradékba teljesen belemártjuk az ételt. Ezt mélysütésnek is szokták hívni. A mélysütést hagyományosan serpenyőben, valamint olajsütőben végezzük.
A mélysütés során:
Mindehhez azonban szükséges a megfelelő hőmérséklet, ugyanis:
A zsiradék stabilitása tehát központi kérdése a sütésnek, rántásnak, pirításnak, legyen a zsiradék akár olaj, zsír, vaj, vagy margarin.
Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy igen, de azt sem, hogy nem. Tény, hogy az állati zsiradék telített zsírsavakat és egyszeresen telített zsírsavakat tartalmaz, ezért is alkalmas a sütésre.
Ilyen zsiradék például:
Az állat táplálkozásától függ azonban, hogy milyen lesz a zsír minősége.
A gabonával táplált állatok zsírraktáraiban többszörösen telítetlen zsírsavak keletkeznek, míg a legelőn vagy a fűfélékkel, szálas takarmánnyal táplált állatokra ez nem jellemző.
A nem tisztított vaj nem alkalmas mélysütésre, ugyanis fehérjéket és szénhidrátot is tartalmaz, ami sütés közben megég.
Az az olaj megfelelő a mélysütéshez melynek magas a füstpontja, és elég stabil ahhoz, hogy felhevítéskor ne lépjen reakcióba az oxigénnel.
A dilemmát elsősorban az okozza, hogy a telített zsírok stabilabbak, mint a telítetlen zsírok, ugyanakkor a keringés számára a telítetlen zsírsavak a kedvezőbbek. Eddig egyszerű lenne a képlet, de sajnos a kémia erre az állításra is rácáfol.
Nem mindegy ugyanis, hogy az a bizonyos telítetlen zsír egyszeresen, vagy többszörösen telítetlen:
A kókuszolaj igazi celebbé vált az elmúlt pár évben. Ebben a minőségében pedig, ahogy az egy celebtől elvárható, rendkívüli módon megosztó.
Stabil, ellenáll a hőnek, és az állati zsírokhoz hasonlóan magas az egyszeresen telítetlen zsírsav tartalma. 180-210°C-ig biztonságosan hevíthető. Magas nedvességtartalmú alapanyagokhoz elegendő a 150°C is.
A gyümölcshúsból sajtolt, enyhén diós aromájú olaj az olivához hasonló összetételű zsiradék, és magas a füstpontja, 270°C-ig biztonságosan hevíthető.
A földimogyoróból sajtolt olaj füstpontja körülbelül 230°C, népszerűségét nemcsak ennek, de semleges ízének is köszönheti, ugyanakkor 32%-ban többszörösen telítetlen zsírokat tartalmaz. Tartós, hosszú távú használata tehát nem javasolt.
A semleges ízű pálmaolaj többnyire telített és egyszeresen telítetlen zsírokból áll, így a sütéshez nagyszerű választás.
A nagy ökológiai lábnyoma miatt azonban kedvezőtlen a nemzetközi visszhangja, mert az ipari mennyiségben felhasznált pálmaolaj konkrétan egész erdőket emészt fel, főleg, mióta a sütőmargarin előállításához, kozmetikumok alapanyagaként is felhasználják.
Sajnos a következő lista nagyjából az összes olyan zsiradékot kiveti a konyhánkból, amit hagyományosan hazánkban sütéshez használunk.
Ilyen olaj például, a:
A következő alternatív olajfélék sem alkalmasak kifejezetten mélysütésre:
A hőfok szigorú kontrollja mellett azonban nyugodtan használhatjuk ezeket, kis mennyiségben.
Tekintve a piacon hazánkban elérhető zsiradékok típusait, az a legcélszerűbb, ha nem egyféle zsiradékot alkalmazunk rendszeresen, hanem a különféle konyhatechnikai eljárásokhoz más- és más típust használunk, illetve variáljuk a különböző zsiradékokat.