Cukorbetegség, a kis győzelmek „sportja”

A cukorbetegség kiszámíthatatlan módon befolyásolhatja az élet minden területét. Még a kezelt cukorbetegség is okozhat meglepetést annak, aki ezzel az anyagcserebetegséggel él együtt. Elég egy gyorsan mozgó időjárási front, egy rossz hír, álmatlanul töltött éjszaka, stresszes munkanap, túlfeszített tempó, vagy aktuálisan a Covid-vakcina, és hónapok, évek munkája válik semmivé szó szerint percek alatt. 

Ha nem is előről kell kezdeni a vércukorszint beállítását, de sok munkát és időt, odafigyelést igényel. Akár napokra, rosszabb esetben hetekre kieshet a munkából a cukorbeteg. A rendszeres testmozgás és a szigorú, következetes étrend azonban jelentős mértékű és pozitív irányú életminőség-változást eredményez, szilárd alapot képez. Ahhoz azonban, hogy megértsük hogyan érhetünk el cukorbetegség esetében a testmozgással pozitív változást - és ne rontsunk az állapoton! - ismerni kell a cukorbetegség hátterét is.

A cukorbetegség háttere

A cukorbetegség (diabétesz) az összetett neurokémiai folyamatok egyensúlyának „meghibásodásából” kialakuló, jónéhány egyéb betegségre is jellemző, változatos tünetcsoportot mutató állapot. 

Számos formában ismert, melyek közül most csak a leggyakoribb válfajait említjük:

• Lehet veleszületett, vagy szerzett. 

• Mivel a hajlam örökölhető, gyakori a generációs ismétlődés.

• Lokalizációját tekintve:

• A diabetes mellitust a hasnyálmirigy elégtelen inzulin, a diabetes insipidust pedig az agyalapi mirigy elégtelen ADH hormontermelése okozza.

• A diabetes insipidus egy másik formája, a nephrogén eredetű is ismert, ebben az esetben a vese nem ismeri fel a szervezet vízmérleg-egyensúlyának fenntartásáért felelős hormon, az ADH jelenlétét.

• A diabetes mellitus a leggyakrabban előforduló típus, ami akkor alakul ki, ha a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben az inzulintermelés elégtelenné válik, vagy teljesen megszűnik.

• Ezen belül elkülönítünk egyes típusú, azaz inzulinfüggő és a kettes típusú, nem inzulindependens diabéteszt:

• Az egyes típusú cukorbetegség a teljes életmódváltás mellett az inzulin mesterséges pótlását igényli,

• A kettes típusú diabétesz nagyon jól kontrollálható teljes életmódváltással, a progresszivitás figyelembevételével gyógyszeres rásegítéssel. Életmódváltás nélkül inzulinfüggő cukorbetegségbe fut ki.

A diabétesz előszobája, az inzulinrezisztencia

Ebben az eleinte teljesen tünetmentes prediabétesz állapotban az inzulinreceptorok érzékenysége sérül. A receptorok rezisztenssé válnak, nem ismerik fel az inzulint, aminek feladata a glükóz sejtekbe való bejuttatása. 

• Étkezés után a vércukorszint gyorsan megemelkedik, 

• a sérült receptorok még inzulin jelenlétében sem tudják bedolgozni azt,

• a test sejtszinten éhezik.

Ez a folyamat addig ismétlődik, amíg a hasnyálmirigy extra dózis inzulinnal el nem látja a szervezetet. Ez olyan nagy mennyiség, amit már a receptorok is érzékelnek, ekkor viszont iszonyúan gyors vércukorszint esés következik be, és kialakul a hipoglikémiás roham, ami életveszélyessé is válhat akár percek leforgása alatt. Idővel a hasnyálmirigy kifárad és csökken az inzulintermelés, majd teljesen megszűnik.

Leptinrezisztencia, a falánk kistestvér

Az inzulinrezisztenciával és cukorbetegséggel kéz a kézben járó állapot a leptinrezisztencia. A leptin az a hormon, ami az éhségérzetet, étvágyat szabályozza. Ha a leptin a receptorhoz kötődik, akkor telítettség érzetet vált ki, és az étvágy csökken. Ha azonban kevés a leptin, kevesebb receptor van kötött állapotban, az éhségérzet pedig fokozódik. 

Leptinrezisztencia esetében semmilyen gátló mechanizmus nem értesíti a szervezetet arról, hogy eleget ettünk, pedig több mint elég leptin van a vérben.

Az egészséges emberek által lenézett „zabálás” hátterében a legtöbb esetben inzulinrezisztencia és leptinrezisztencia együttes jelenléte áll. A beteg ember azonban nem azért „zabál”, mert sokat akar enni, hanem mert sejtszinten éhezik a szervezete, ami ráadásul nem is érzékeli a jóllakottságot.

Cukorbetegség és genetika

A cukorbetegség evolúcióbiológiai és szociológiai hátterében az az egyszerű tény áll, hogy az emberi törzsfejlődés során sosem állt rendelkezésre akkora mennyiségű szénhidrát, hogy kialakuljon vele szemben egy gátló mechanizmus a genomban. A finomított szénhidrátok megjelenése óta alig pár száz év telt el, és alig ötven azóta, hogy korlátlan mennyiségben hozzáférhetünk.

A kettes típusú diabétesz tipikus civilizációs betegség:

• Jóléti társadalmakban igen nagy számban fordul elő.
• Kevésbé tehetős társadalmakban pedig tipikusan a szegényebb társadalmi osztályok betegsége.

Mindkét jelenség mögött a rossz összetételű, jellemzően finomított, gyorsan felszívódó szénhidrátot tartalmazó, mennyiségi táplálkozás játszik szerepet.

A fentiekből egyenesen következik, hogy a cukorbetegség kezelésének frontvonalában a beteg részéről tanúsított mentális fegyelem és magas szintű tudatosság áll. Ennek hiányában a kezelőorvos bármilyen gyógyszerhez is nyúl, csak az elkerülhetetlent késlelteti.

Milyen előnyökkel jár, ha a cukorbeteg rendszeresen mozog?

Szándékosan nem sportot írtunk, hiszen már a napi rendszerességgel végzett fél órás séta is sokat számít egy olyan cukorbeteg ember életében, aki korábban egyáltalán nem mozgott, vagy inaktív/ülő életmódot folytat. A cél a napi legalább egyórás, közepes intenzitású kardio jellegű mozgás, vagy az a bizonyos 10 000 lépés.

• A mozgás az inzulinreceptorok érzékenységét stimulálja, így az inzulinfelhasználás is javul. Ez egy inzulinrezisztens ember esetében késlelteti a cukorbetegség kialakulását.

• Ezzel szoros összefüggésben a fogyás is megindul:

• a testsúlycsökkenés egyértelműen pozitívan befolyásolja a cukorbetegség progresszivitását,

• késlelteti a szövődmények, például a magas vérnyomás, érelmeszesedés, nem alkoholos zsírmáj betegség, veseproblémák, idegsorvadás kialakulását,

• A rendszeres testmozgás egyik pozitív következménye a jobb alvásminőség, ami a cukorbetegség esetében egy konkrét számmal kifejezhető értékben, azaz a jobb éhgyomri vércukor eredményben nyilvánul meg.

• A kardio jellegű mozgás – futás, úszás, biciklizés, gyalogtúra, kocogás, elliptika használata – az állóképesség növelésével támogatja a keringést,

• a szív- és érrendszeri szövődmények megelőzésével javítja a cukorbeteg esélyeit és életminőségét.

A cukorbetegség kezelésének konzervatív terápiája a teljes életmódváltás

A mozgás bár jelentős javulást eredményez, cukorbetegség esetében önmagában nem elegendő a felszaporodott zsiger zsírszövet visszaszorításához.

Teljes életmódváltásra van szükség, azaz:

• A stresszfaktorok kiküszöbölése létfontosságú, ugyanis közvetlen hatásuk van a vércukorszint emelkedésére.

• A dohányzás önmagában is kockázatot jelent az érfalakra, a nikotin és a magas vércukorszint együttes hatása körülbelül húsz évvel csökkenti a várható élettartamot.

 

• Be kell állítani egy rutinszerűen ismétlődő napi menetrendet, beleértve a passzív és aktív pihenést is, valamint

• megtervezni, betartani az étrendet, ami a tévhitekkel ellentétben nem csipegetés, és végképp nem lowcarb diéta, sőt. A korszerű diabetikus étrend makrotápanyag-összetétele: 50% szénhidrát, 30% zsír és 20% fehérje.

A cukorbetegek étrendje és a rendszeres testmozgás közti összefüggések

A rémhírekkel ellentétben a diabetikus étrend valószínűleg az egyik legösszetettebb és bizonyos keretek között legmegengedőbb étrend, amit csak el lehet képzelni. Csak nem mindegy mikor, mennyit, mivel és hogyan fogyasztunk. A hasnyálmirigy által termelt inzulin mennyisége és a receptorok inzulinérzékenysége is napszakról-napszakra változik. Ebből következik, hogy nemcsak az étrend, de a napi mozgás is tervezett keretek között történik, mégpedig a szénhidrátbevitel függvényében.

Mit szabad és mit nem szabad egy cukorbetegnek

1. Cukorbetegség esetében például teljességgel kizárt az éhgyomri edzés, ami egy egészséges ember esetében nagyon jó eredménnyel működhet. Szintén éhgyomri tilalom a tej és a gyümölcs fogyasztása.

2. A legoptimálisabb időszak a napi testmozgásra a délután, mert ilyenkor a legjobb az inzulinreceptorok érzékenysége. 

3. Közvetlenül edzés után 10 gramm gyors felszívódású szénhidrátot kell elfogyasztani, ez azonban beleszámít a napi szénhidrátmennyiségbe. (Testsúly, nem és alapanyagcsere függvénye.) A kalkulációba a folyadékkal bevitt szénhidrátot is be kell vonni. (Az összmennyiség általában 160-180gCH/nap, akár 6-7 étkezésre, de minimum 3 fő és 2 kisétkezésre, meghatározott mennyiségben elosztva.)

4. A mozgás hatására bekövetkező azonnali inzulinhasznosítás következtében villámgyorsan leesik a vércukorszint, aminek komoly, akár eszméletvesztéssel járó következményei lehetnek.

5. Ezért célszerű az edzést az ebéd és az uzsonna közötti időszakra tenni, ugyanis az uzsonna az egyetlen olyan étkezés, amikor akár 20 gramm gyors felszívódású szénhidrátot is fogyaszthat a cukorbeteg, némi élelmirost kíséretében, ami mérsékli a felszívódás gyorsaságát. 

6. A masszív igénybevétellel járó extrém terhelés például egy maraton, Spartan Race, vagy hasonló teljesítménytúra sem kizárt, de ebben az esetben óránként kell elfogyasztani a minimum 10 gramm gyors felszívódású szénhidrátot. Lehetőség szerint ezt is tervezetten kell beütemezni, de egy gyakorló cukorbeteg számára ez már rutinkérdés.

 

A cukorbeteg minden sporttevékenységet - a távtól függetlenül - pontosan kimért ételadagokkal ellátva kezd meg, hiszen:

• Egy kirándulás, biciklitúra közben úton-útfélen nincs lehetőség előkapni a mérleget.

• Abban sem bízhat, hogy az útjába kerülő kifőzdékben van lassú felszívódású szénhidrátot is tartalmazó köretlehetőség, vagy teljes kiőrlésű pékárú.

Amikor tilos a mozgás

Alapvetően ha emelkedett a vércukorérték, megoldásként javasolják a közepes intenzitású, kardio jellegű mozgást. 

A vércukorérték azonban nem lehet magasabb 14mmol/l-nél. Ha 14 feletti az érték, mindennemű fizikai aktivitás tilos. Bő folyadékfogyasztás javasolt, mégpedig tényleg extrém mennyiségben, hogy tehermentesítsük a vesét és minél hamarabb kiürüljön a felesleges cukor a vérből. Ha a cukorérték nem rendeződik, a helyzet orvosi ellátást igényel, de semmiképpen se engedjük a cukorbetegnek hogy a saját lábán induljon el otthonról.

A fegyelmezett, rutinos cukorbeteg annak ellenére is képes élvezni az életét, hogy eleinte saját ösztönös késztetései ellen kell megküzdenie mindennap. Ahogy halad előre, úgy válik egyre tudatosabbá és könyveli el apró győzelmek sorozataként a teljes életmódváltást, miközben azt is elfogadja, hogy esetenként a fájdalom, lemondás és a kudarc is velejárója ennek az útnak.