Mielőtt legyőzne bennünket egy-egy hosszú edzés okozta kimerülés

Egy sportteljesítmény extremitását vagy a verseny veszélyességi foka, vagy a leküzdendő távolság, súly, stb. nagysága adja. Természetesen akad ennek a két halmaznak metszete is, viszont általánosságban elmondhatjuk, hogy az „átlagemberek” inkább az egyre növekvő kilométereket ostromolják meg az egyre veszélyesebb természetes, vagy éppen mesterséges körülmények és akadályok helyett. A fokozatosan növekvő távolságok leküzdéséhez pedig kitartásra van szükség, nem is kevésre. Ha belegondolunk, hogy sokaknak egy fél, vagy éppen egy teljes maratoni táv (42.195 km) leküzdése is milyen komoly nehézségeket okoz, akkor abba már jobb bele sem gondolnunk, hogy egy Balaton körüli (közel 200 km), vagy éppen egy spartathlon (246 km) futóverseny teljesítése milyen kitartást igényel. A kitartás pedig önmagában nem születik „csettintésre”, nagyon komoly és kitartó edzések szükségesek e teljesítmények leküzdéséhez. Természetesen a fent említett „sporttávok” mellett verseny nélkül is nagyon sokan kitűznek maguk elé olyan célokat, amelyek teljesítéséhez az átlagosnál lényegesen több edzés munkára van szükség.

Mentális tippek, hogyan lendüljünk túl a holtpontokon

A mindennapokban elvégzett edzésmunka - és itt most beszélhetünk minden hosszabb távú kihívásról, mint kitűzendő célra, legyen az akár futás, gyaloglás, kerékpározás, vagy éppen görkorcsolyázás, - pedig nagyfokú monotonitás tűrő képességet feltételez. Ez a képesség, lehet persze vele született sajátossága is az embernek, az esetek többségében azonban e képesség fejlesztéséért kőkeményen meg kell dolgoznia mindenkinek, aki egyre hosszabb távokat szeretne leküzdeni.

Kitartásra pedig nem csak a versenyen van szükség, de a felkészülés során éppúgy, még akkor is, ha például otthon egy

• futópadon,
• szobakerékpáron, vagy
• edzőgépen

végezzük azt.

De vajon milyen edzés trükköket vethetünk be annak érdekében, hogy a monoton edzéseken ne veszítsük el kedvünket, és hogy folyamatosan megfelelő koncentrációval tartsuk éberen mozgásunkat, amely nemcsak a teljesítmény maximalizálásához, de izomzatunk védelme okán is nélkülözhetetlen. Az alábbiakban javasolt mentális tippek, csak olyan ötletek, amelyek alkalmazása esetén talán könnyebben vészelhetjük át a hosszabb edzések közben jelentkező holtpontokat, de természetesen nem tekinthetők „szentírásnak”, hiszen egyéne válogatja, hogy kinek milyen „elterelő” gondolatai, taktikái vannak, a monotonitás leküzdésére.

Biztassuk magunkat pozitív gondolatokkal

Általában furcsa szemmel néznek azokra, akik magukban beszélnek. Pedig az egyik legfontosabb eszköz a kezünkben, ha egy-egy holtpont közeledtével meggyőzzük magunkat arról, hogy fizikai fájdalom és fáradtság helyett „csak” fejben nehezedtünk el. A fejben történő fáradtságot pedig pozitív gondolatokkal könnyen lehet kezelni, de ez bizony gyakorlást igényel. Miközben a „kezelésünket végezzük”, szinte észre sem vesszük majd, hogy átlendültünk a holtponton. Eleinte talán hosszabb idő telik, amíg “meggyőzzük” magunkat és talán csak rövid ideig leszünk a hatása alatt, de minél többször alkalmazzuk ezt a taktikát annál gyakorlottabbak leszünk benne. Tapasztalatok azt bizonyítják, hogy érdemes kipróbálni, hogy akár hangosan is kimondjuk azokat a gondolatokat, amelyek agyunk átállításánál a hasznunkra lehetnek.

Számoljunk, vagy inkább verset szavaljunk?

Nemcsak elalvásnál, de edzések alatt is segíthet a számolás. Hogy mit érdemes számolni? Gyakorlatilag bármit. Egy sima számolás is eredményesen terelheti el a figyelmünket, de ha egy kis „izgalmat” szeretnénk vinni a figyelemelterelés e módjába, akkor számolhatjuk például az út mellett álló fákat, a szembe jövő embereket (akár külön-külön a nőket és a férfiakat), az autókat, vagy éppen az útjelző táblákat. A számlálásnál egy fokkal „értelmesebb” módszer, ha például egy verset szavalunk, vagy éppen mondókákat, nyelvtörőket mondunk magunkban. Ezek a módszerek általában hatékony megoldások lehetnek abban az esetben, ha fizikálisan már nagyon szenvedünk.

Szimuláljunk egy-egy örömteli eseményt

Érdekes gondolat elterelő hadművelet lehet, ha fantáziálni kezdünk. Természetesen az már nem mindegy, hogy miről. Kutatások és tanulmányok szerint, ha elképzeljük azokat a versenyszituációkat, vagy az azt követő helyzeteket, amelyekért éppen küzdünk az edzésen, az a segítségünkre lehet. Ha elképzeljük például, hogy a verseny rajtjánál mit látunk majd amikor körbenézünk, vagy a beérkezést követően hogyan vesszük majd át a jól megérdemelt érmünket. De képzelhetjük azt is, hogy edzés után hogyan kapcsolódunk majd ki egy finom étellel és egy jó filmmel akár. A lényeg, hogy amit elképzelünk, az valamilyen módon kapcsolódjon a célunkhoz, tehát motiváljon minket, és ez lehet akár egy távolabbi cél is, mint például egy verseny, vagy lehet közelebbi is, mint mondjuk az edzést követő kikapcsolódás.

Pozitív eredményhez vezethet, ha az egész edzéstávunkat résztávokra osztjuk magunkban. E résztávok teljesítése során minden esetben úgy kell elképzelnünk magunkat, mintha éppen akkor indultunk volna és a célunk adott résztáv teljesítése lenne. Ez ugyanis olyan sikerélményeket ad folyamatosan számunkra, ami eredményesen képes átlendíteni bennünket a holtpontokon.

Biztos recept természetesen nem létezik, mégis, ha valamely mentális ötlet beválik, annak rendszeres alkalmazása nagyban segíthet bennünket a hosszú edzések okozta fizikális kimerülés megelőzésében.