Talán még soha nem volt akkora jelentősége az „Ép testben ép lélek” mondásnak, mint napjainkban, amikor a valódi értékeken alapuló „iránytű” hiányában az útkeresés útvesztőiben egyre többen vesznek el. Ez különösen igaz a fiatalokra, akiknél éppen ezért nagyon komoly jelentősége van annak, hogy már kiskortól mozgás és sportfüggővé váljanak, hiszen ez a jó értelemben vett függőség rengeteg pozitív hatást von maga után.
Az, hogy a rendszeres testmozgásnak a szervezetre milyen pozitív hatása van, arról sok helyen nagyon sokat lehet olvasni. A sportnak azonban áttételesen a lélekre, a tanulásra és az egész gondolkodásmódra is komoly „befolyása” van, éppen ezért az alábbiakban megpróbálunk választ találni arra a kérdésre, hogy ha a gyermekben megvan a hajlandóság arra, hogy sportoljon, akkor vajon milyen sportágat érdemes számára választania.
A legkisebbeknél általában a legfontosabb a mozgás örömének „elültetése”, amelyet leginkább pozitív példával tudunk segíteni. Gyakran előfordul, hogy a szülők a be nem teljesített, vagy ritkább esetben éppen beteljesített vágyaikat próbálják meg „ráerőltetni” a gyermekekre már egészen kis korukban. Ez az, amitől mindenkit nagyon határozottan óva intenek. A kicsiknek akár az általános iskolai, vagy éppen külön egyesületi keretek között minél többféle sportágat érdemes megmutatni, hogy legyen miből választania. Természetesen ebben a korban nemcsak a sportág, de egy-egy edző személyisége, vagy éppen a közösség is meghatározó lehet a választásnál. A lényeg, hogy semmiképpen ne erőltessünk egy sportágat sem. A másik „alapszabály” pedig az, hogy ha választanak egy sportágat a gyermekek, akkor legyen lehetőségük váltani, ha mégsem érzik ott jól magukat. Kizárólag ugyanis saját akaratból és szívesen végzett edzésekből profitálhatnak később a fiatalok, életük egyéb területein is.
Ahány gyerek, annyiféle mentalitás. Ebből az alapigazságból kiindulva magától értetődik, hogy mindenkinek más és más sportág „állhat jól”. Azok, akik jól bírják a monotonitást és kevésbé bánnak ügyesen a labdával, azoknak az olyan alap sportágakkal érdemes megismerkedni, mint például az úszás, az atlétika, vagy éppen a küzdősportok iránt érdeklődőknek a birkózás, vagy a karate különféle válfaja. Akiknél már kis korban kiderül, hogy ügyesen bánnak, akár kézzel, akár lábbal a labdával, azoknak természetesen a különböző labdás sportágakban érdemes megkeresni a mindennapos mozgás örömét.
Általános tapasztalat, hogy amíg az iskolai keretek között sportolnak a gyermekek, addig a szülők kevésbé „folynak bele” a szakmai munkába, viszont ha külön egyesületi keretek között sportol a gyermek és erre ráadásul nem kevés időt és energiát szánnak a szülők is, akkor előszeretettel „formálnak véleményt” nemcsak az edzőkről, de gyakran a gyermekekről is. A legtöbbet azzal tehetünk gyermekünk sportkarrierje, vagy éppen csak a mozgás szeretetének megőrzése érdekében, ha háttérben maradva a pozitív biztatás szerepkörét „osztjuk magunkra”, hiszen kizárólag ezzel segíthetjük elő a fejlődésnek azt a mentális hátterét, hogy otthonról a biztonságot kapják.
A kritikákkal az edzéseken feltehetően úgyis szembesülni fog, és félő, hogy ha több helyről is kizárólag a kritika hangján szólnak hozzá, akkor elmegy a kedve az egésztől. Sajnos, ahogy az iskola rendszerünkben, úgy a sportfoglalkozások többségénél is az ún. „poroszos elvek” viszik a prímet és gyakori probléma, hogy az egyesületekben kizárólag az eredményességet, az élsportra való felkészítést tartják fontosnak.
Ennek következtében pedig egyre többen választják a napi, néha már-már kíméletlen edzések helyett a rendszeres testmozgás formájául például:
Sok szülő vallja, hogy a tanulás mellett gyermeküknek nincs ideje a rendszeres sportolásra és az ezzel együttjáró gyakori hétvégi elfoglaltságokra. Ez alapvetően érthető, viszont az igazság az, hogy a rendszeresen sportoló és versenyző gyermekek az élet egyéb területein is lényegesen összeszedettebbek a nem sportoló társaiknál, illetve a sport egy sor olyan képességgel vértezi fel a gyermekeket, amelyeket a felnőttkorban is kamatoztatni tudnak majd, kezdve a kitartástól, a küzdeni tudáson át, a saját és mások teljesítményének elismeréséig.
Amennyiben tehát sportágat választunk, akkor nemcsak egy sportot, de egy tartalmas, élményekkel teli élet lehetőségét is választjuk gyermekünknek.