Nem mindegy, hogy mi a motivációd!

A motivációd sosem múlik el, ha emlékeztetni tudod magad a miértre, a következményekre, ha a minden kis lépést és eredményt sikerként tudsz elkönyvelni. Ha van motivációd, bármilyen körülmény között megfogod találni a célodhoz vezető utat.

Az önmotiváció két típusát szokás megkülönböztetni:

1. Belső motiváció: azaz önjutalmazó, magában a tevékenységben rejlő élvezet
2. Külső motiváció: a következményektől való félelmek elkerülése

Az edzéssel kapcsolatos célok eltérőek lehetnek. Vannak, akik olyan fitneszcélokat határoznak meg, minthogy erősebbek, gyorsabbak, vékonyabbak, energizáltabbak, dekoratívabbak, legyenek. Jobban érezzék magukat, fiatalabbnak nézzenek ki, versenyeket nyerjenek, jobbak legyenek a sportágukban. Mások viszont azért edzenek, azért állítanak célokat, hogy megóvják magukat az olyan következményektől, amit maga az edzés elhagyása okozna - például korábban volt egy infarktusuk és hogy ez ne ismétlődhessen meg, teljes életmódváltásba kapcsolnak, elkezdenek sportolni és egészségesen táplálkozni.

Fontos, hogy tudd, nálad jelenleg a motiváció melyik típusa dominál!

Vegyél papírt és tollat, majd írd le egymás alá az összes sikered, kicsit/nagyot egyaránt! Például leérettségiztél, megszerezted a jogsit, sikeresen elvégeztél egy tanfolyamot, sikerült megvenned valamit, amit régóta szerettél volna, sikerült leadnod az első pár kilót, sikerült erősebbé válnod, nyertél valamit - abszolút bármi jöhet ide, amire emlékszel, hogy sikerre vitted.

A következő lépésként mindegyik mellé írd le, mi motivált. A jutalom érzéséért csináltad vagy a következményektől való félelem miatt?
Így könnyen rájöhetsz, hogy számodra melyik motivációs típus a domináns.

Ha valamit csak azért csinálsz, mert félsz a következményektől, nem pedig a belső hangod követed, az egy idő után nagyon nyomasztóvá fog válni és boldogtalanná tesz.

Amennyiben viszont az élet úgy hozza, hogy valami oknál fogva a célod hirtelen háttérbe szorul, akkor viszont nagyon jó, ha latba tudod vetni a következményeket, hogy mit veszítesz azzal, ha feladod…

Tehát, ha az a típus vagy, akit csak a jutalom vezérel, akkor előfordulhat, hogy könnyen félbehagysz egy projektet, teljesen elveszíted az érdeklődésed. De az is meglehet, hogy sokkal jobban félsz magától a bukástól, mint annak a következményétől, ha sosem éred el a célod.
Hogyan védheted ki mindezt?

Utóbbi esetben ragadd nyakon a bukástól való félelmed és folyamatosan mondogasd magadnak, ha nem érem el azt a bizonyos célom, amit kitűztem, akkor ez és ez és ez fog történni, sose érem el ezt, sosem fogom tudni megtapasztalni azt... akkor a bukástól való félelem teljesen el fog törpülni és marad az óriási nagy motivációd! Nem fog érdekelni, ha nem sikerül elsőre, neki fogsz futni másodjára, harmadjára, mert nagyon akarod a céloddal járó dolgokat.

Amikor kitűzöl egy célt, bizonyosodj meg róla, hogy folyamatosan emlékezteted magad arra, hogy miért akarod annyira és miért lesz szörnyen rossz, ha nem éred el azt, egészen addig míg a tudatodban, az agyadban ez automatikussá nem válik.

A folyamatos ismétlésekkel olyan új idegpályákat kreálsz, amik segítenek kialakítani egy új viselkedési mintát. Minél többször ismétled, annál inkább automatikussá fog válni, ami jelentősen megkönnyíti mind a célorientáltság, mind a motiváció fenntartását.

Láthatod, hogy a motiváció két típusa a gyakorlatban tulajdonképpen együtt dolgozik!

Ha ezt tudatosan kihasználod, nagyban megkönnyítheted a céljaid elérését, sokkal könnyebben fogsz tudni erőt meríteni a motivációd fenntartásához. A sorozatos ismétlésekkel, hogy mitől próbálod megkímélni magad és mi felé tartasz, az elméd egyszerűen megtanulja.

Mialatt kialakítod ezt az új szokást, van egy másik trükk is, ami előnyödre válhat, ami segít a jó úton maradnod. Itt jön a képbe a dopamin, mint a motiváció fő hormonja. A dopamin kiválasztását segíti maga a jutalom megszerzéséért érzett várakozás, ezért is illik rá a motivációs hormon elnevezés.

Ugyanakkor ez két élű fegyver is, mert a dopamin sóvárgást vált ki bizonyos dolgok iránt: például könnyen az egészségtelen szokásaid rabja lehetsz, hiszen, ha a tudatod valamit összeköt az élvezettel, a jó érzéssel, akkor a dopamin erre csak ráerősít. Még nagyobb lesz a sóvárgás, hogy az élvezet után menj, még akkor is, ha az nem szolgálja a célt, mert az agyad nem fog azzal foglalkozni, hogy most ez a terveidnek jó-e vagy sem, a hormonok nem ismerik a különbséget.

Tehát, mikor megérzed a kedvenc sütid illatát, akkor az agyadban dopamin szabadul fel, egyszerűen akarni fogod azt a sütit és akárhányszor csak kielégíted ezt a sóvárgást, a következő alkalommal ismét elő fog jönni: a dopamin ismét felszabadul és egyre nehezebb lesz majd nemet mondanod.

Hogyan állítsd a célod szolgálatába a dopamint?

Ha van egy célkitűzésed az elkövetkező 6 hónapra, nyilvánvalóan rengeteg mindent kell tenned hozzá, ezért érdemes kicsi, allépésekre lebontanod az egész folyamatot. Egészen icipici lépésekre gondolj! Ezeket mind jegyezd le, bontsd le napokra és akárhányszor teljesítetted az aznapra kitűzött célt, csak pipáld ki! Minden egyes ilyen kis pipa elégedettséggel fog feltölteni, azzal a jó érzéssel, hogy megcsináltad, újra és újra ezáltal még többet fogsz akarni.

Minden ilyen alkalommal, minden kis pipánál az agyad egy újabb dopamin löketet fog kapni, amivel játszi könnyedséggel tarhatod fenn a motivációd egészen a célod eléréséig.

Mindez hogyan is néz ki egy példán keresztül?

Tételezzük fel, elégedetlen vagy a testeddel, szeretnél leadni pár kilót, mert úgy érzed már az önbizalmad, életminőséged rovására megy a plusz súly. Szégyellsz rövid ruhát húzni, nehezen szuszogva mész fel a lépcsőn, fájnak a térdeid. Sokszor elképzelted már, mennyivel másabb lenne az életed könnyebben, fittebben például amikor nem a testsúlyod határozza meg milyen ruhát viselhetsz vagy éppen milyen szabadidős programban tudsz részt venni (ezek a célokkal járó következmények).

Bőven utánajártál már a témának végül azt a döntést hoztad, hogy otthon fogsz edzeni. Mivel még nagyon kezdő vagy, az első 1 hónapban kedvenc kardiógépeden (lehet az futópad, ellipszis tréner, szobabicikli, evezőpad) tervezel napi 20-40 perc átmozgatást, nyújtás kíséretében, napról napra növelve az időkeretet.

Az első hónap végére már érzed, hogy olajazottabban megy a mozgás, ami nyilván ad egy pozitív visszacsatolást és ezzel együtt kis dopamin löketet és belső motivációt is, hiszen kíváncsi vagy mi mindent tudsz még elérni.

A második hónapban már az erősítő gyakorlatok is a tréning részét képezik, megjelennek az eszköztáradban olyan fitneszkellékek, mint a TRX és a súlyzók. Az új eszközök adta lehetőségek várakozással töltenek el, plusz motivációt adnak. És annak ellenére, hogy vannak napok mikor semmi kedved megmozdulni, újra és újra emlékezteted magad arra, miért kezdted el, mit szeretnél elérni és mi mindent veszítesz azzal, ha feladod. Ezek folyamatos ismételgetésével csak tovább fokozod célorientáltságod, könnyebben tartod a fókuszt és izzasztod le magad minden egyes alkalommal.

A mérlegre állva, látod, hogy a befektetett energiád sem vész el, a leadott kilók tovább ösztökélnek, nem is beszélve arról, hogy az előre meghatározott edzésnapokat sorra ki tudod pipálni, ami nem csak az önértékelésednek, de dopaminszintednek is kedvez.

Aztán egyszer csak beüt a ménkű, túl sok a munkád, kezd az irányítás kicsúszni a kezedből alig marad időd edzeni. De pontosan tudod, ha elhagyod magad, kezdheted az egészet elölről, már az eddig elért eredményeid is kárba vesznek, egyszerűen túl sok a veszteni valód! Átolvasod, miket írtál le a kezdet kezdetén, mikor megfogalmaztad a célod: milyen pozitív eredményekkel jár, ha révbe érsz. Ezzel a motiváció, mint kis reménysugár, újra visszatér, nem adod fel, mész tovább. Átalakítod az edzést köredzéssé, amiben felváltva szerepel a kardió és erőtréning, ezzel időt spórolsz magadnak, de mégsem mondasz le az mozgásról.

És láss csodát az eredmény nem marad el. A pipák gyűlnek, a dopamin termelődik, a kilók fogynak, az általános egészséged, közérzeted javul, a motivációd pedig megingathatatlanná válik!