Napjainkban, amikor a mozgás fontossága és szükségessége egyre inkább fókuszba kerül, a kezdőknek és az újrakezdőknek az esetek többségében meg kell küzdeniük egy sajátságos tünet együttessel, amit a magyar nyelv egészen egyszerűen csak izomláznak nevez. Amikor laikusként találkozunk ezzel az érzéssel, gyakran elbizonytalanodunk, hogy érdemes-e folytatnunk legközelebb is adott mozgássort, ha az ilyen szenvedést fog okozni minden egyes alkalom után.
Ennél már csak az bizonytalaníthat bennünket jobban el, ha nem jelentkezik az izomláz, hiszen akkor az a kérdés vetődik fel, vajon ért-e, használt-e valamit is az adott mozgás a szervezetünk számára. Az izomlázról, a felvetődött kérdésekből is kitűnik, amilyen sokszor említjük, illetve találkozunk annak hatásaival, annál kevesebbet tudunk róla. Az alábbiakban tehát – természetesen a teljesség igénye nélkül – az izomlázat, legalábbis elméleti síkon szeretnénk közelebb hozni a sport iránt érdeklődőkhöz.
Az izomláz kialakulásának okai között a laikusok általában adott izomcsoport túlterhelését vélik a legrelevánsabb válasznak, ami éppen igaz is lehetne, ha eltekintünk attól a nem éppen lényegtelen ténytől, hogy valójában még az orvostudomány számára sem teljes mértékben tisztázott, hogy valójában mitől is alakulhat ki. Egy biztos, hogy a „láz” kifejezés mindenképpen az izomcsoportok gyulladásos állapotára utal, bár érdekes, hogy ha az európai szakirodalomban használatos terminológiákat vesszük alapul, akkor inkább beszélhetnénk sérülékenységről, izommerevségről, vagy éppen izomérzékenységről, mintsem lázról.
Az izomláz egyik sajátossága, hogy nem azonnal, a megterhelő mozgást követő percekben alakul ki, hanem az esetek többségében fél, vagy akár 1 nappal a fokozott terhelést követően jelentkezik. Ekkor nemcsak nagyon komoly fájó érzést észlelhetünk az izomzatunkban, de jelentősen be is szűkülhet az adott terület mozgástartománya, amiből annyit érzékelünk, hogy a fájdalom mellett például nem tudjuk kiegyenesíteni a karunkat, vagy éppen nem tudunk leguggolni. Hogy ez mitől alakulhat ki? A válasz nem egyszerű, hiszen nem lehet egy konkrét felelőst találni az izomláz kialakulására. Az izomzatok vérellátásának nem megfelelő szintje, az apró, szinte láthatatlan izomsérülések, a szervezet oxigénhiányos állapota, vagy éppen a szükséges tápanyagok hiánya mind-mind kiváltó okai lehetnek az izomláznak. Ami viszont biztosnak tűnik minden esetben, hogy 2-3 nap után nagy valószínűséggel megszűnnek a fájdalmak és a megmozgatott, a szokatlan terhelést kapó izomcsoportok kellemetlen érzései. Ha a probléma továbbra is fennáll, akkor már nem beszélhetünk izomlázról, akkor komolyabb sérülés, probléma bújhat meg a fájdalmak mögött.
Ha jobban meg szeretnénk érteni az izomláz mibenlétét, akkor mindenképpen szükség van egy minimális biokémiai ismeretanyag elsajátítására. Az izom nem más, mint egy olyan speciális „eszköz”, amely mechanikai energiává alakítja a kémiai kötésekben, leginkább az ATP molekula foszfátkötéseiben található energiát. Azt az energiát, amely a táplálkozásunkkal kerül a szervezetünkbe, majd oxigénnel keveredve jön létre. Amennyiben ebbe a láncolatba valamilyen hiba csúszik, akkor szinte garantálható, hogy az izomláz valamely formájával fogunk szembesülni.
Előfordul, hogy a véráramba bekerülő és az izomszövetekben felhalmozódó tejsav válik a fő bűnbakká, amikor egy-egy erősebb futó vagy biciklis edzés során nem kap sem az oxigénből, sem pedig a vérből elegendő mennyiséget az izomzatunk, amely ennek következtében anaerob úton tud csak a megfelelő mennyiségű energiához hozzájutni. A biokémiai magyarázatok mellett megjelentek napjainkban olyan álláspontok is, amelyek szerint az izomcsoportok komolyabb igénybevételénél apró repedések keletkeznek az izmokban, melyeken keresztül ödémát okozó víz áramlik a szövetekbe. Ez a feszítő érzés pedig szintén előidézheti az izomláz érzetét.
Bármi is okozza, mindenképpen kellemetlen jelenség az izomláz, amelyet jobb megelőzni. Erre a legjobb megoldás, a fokozatosság elvének betartása, vagyis különösen az ún. újrakezdők esetében érdemes arra nagyon odafigyelni, hogy a terhelést csak nagyon kis lépésekben növeljük például a súlyzós edzések során. A fokozatosság mellett a megfelelő bemelegítéssel, az összes izomcsoport alapos átmozgatásával vehetjük fel legsikeresebben a kesztyűt az izomlázzal szemben.
Amennyiben nem voltunk eléggé elővigyázatosak az edzéseken és „lázasra” dolgoztattuk az izmainkat, akkor hideg-meleg vizes fürdővel, masszázzsal, vagy éppen szaunázással csökkenthetjük a fájdalmat.