A futás, mint meditatív énidő

Napjainkban sajnos hajlamosak vagyunk megfeledkezni a rohanó, stresszes hétköznapokban arról, milyen fontos szerepe is van a lelki egyensúly fenntartásának. A mindennapok kötelezettségei, lelki és pszichés kihívásai mellett gyakran nem jut elég idő és energia arra, hogy megálljunk egy pillanatra, és egyszerűen csak lélegezzünk egy nagyot. A meditáció elképesztően hatékony eszköz lehet a stressz csökkentésére, a mentális harmónia elérésére. A futás pedig, talán kevesen gondolnák, de kiváló lehetőséget biztosít számunkra, hogy egy olyan meditatív, ún. „énidőt” teremtsünk magunknak, amelyben összekapcsolhatjuk testünket és egyenletes légzésünket a környező világgal. Futás közben ugyanis nincs másról szó, mint hogy átadhatjuk magunkat az elérhetetlennek tűnő távolságoknak és a saját korlátainknak, miközben lépésről-lépésre egyszerűen haladunk előre.

A futás meditatív jellege sokak számára meglepő lehet, hiszen általában a meditációhoz nyugodt környezetet, csendet és egy, a külvilágtól elzárt világot társítunk, ahol semmi nem zavarhatja meg a belső békénket. Ezzel a talán némileg ellentétes, ám bevált tapasztalat, a futás meditatív élménye valóban nem azonos, mégis hatékonyságában abszolút felveszi vele a versenyt.

A futás segít összpontosítani

Futás közben az ember teste és elméje együttműködik, igazi harmóniába kerül. Az ismétlődő, ütemes, és ritmusosan történő lépések, a légzés szabályozott ütemezése, és a természetes környezettel való kapcsolat olyan pontos fókuszt eredményeznek, melynek következtében az elme lassan elengedi a napi problémákat és aggodalmakat és egyre inkább az „itt és most”-ra koncentrál. Ennek az egyik eredménye pedig az lesz, hogy a futás alatt a testünk kipumpálja magából a boldogság hormont, az endorfint, amelynek köszönhetően szinte varázsütésre javul a hangulatunk és enyhül a ránk nehezedő stressz.

Futókkal készített interjúk során többen is beszámoltak már arról, hogy futás közben találták meg a legtisztább gondolataikat és legkreatívabb ötleteiket. Az agy ugyanis ilyenkor „szabadon járhat”, amikor a test is mozgásban van, így a futás lehetőséget ad arra, hogy a szokásos, rutinná vált problémamegoldó gondolkodásunkon túllépjünk, és merőben új perspektívából lássuk a dolgokat.

Semmit nem kell erőltetni

A futás, mint meditatív énidő nem feltétlenül jelent hosszú távokat, vagy éppen gyors tempót. A lényeg, hogy adjunk magunknak időt a futásra és engedjük meg magunknak, hogy jelen lehessünk saját testünkben és saját érzéseinkben. Egy rövid reggeli futás a parkban, vagy akár csak néhány perc kocogás ebédidőben is hatalmas előrelépést jelenthet a komfortos mindennapok megvalósításának útján.

Amennyiben még soha nem próbáltuk a futást, mint meditatív tevékenységet, érdemes egy esélyt adni neki. Vegyünk fel egy kényelmes futócipőt, keressünk egy számunkra megfelelő helyet, vagy, ha éppen szabadidőből állunk a legrosszabbul, akkor szerezzünk be egy futópadot és engedjük, hogy a futás segítsen megtalálni a belső egyensúlyunkat és békénket. Aki még nem próbálta, annál jó esély van rá, hogy éppen ez a sporttevékenység lesz az, amelyben megtalálhatja az elmélyült pillanatokat és ráébredhet, hogy a belső béke nemcsak a hagyományos meditációval érhető el, hanem a futás, a kocogás örömteli világában is.

Ezekre érdemes figyelni, hogy a futás valóban meditatív énidővé váljon!

Koncentráljunk a légzésünkre. A futás közbeni fókuszált légzés segít a testnek és az elmének összekapcsolódni. Próbáljuk meg figyelni és szabályozni a légzésünket és törekedjünk arra, hogy a légzésünk az egész testünkön áramoljon át.

Lépjünk vissza a tempóból. A futásnak nem szükséges minden esetben gyorsnak, vagy éppen hosszú távúnak lennie. Engedjük meg magunknak, hogy akár az átlagosnál lassabb tempóban fussunk, és hogy valóban élvezzük a mozgás élményét. A lényeg, hogy a futás alatt úgymond „jelen legyünk” és érezzük a testünk reakcióit minden pillanatban.

Használjuk az összes érzékünket. Fontos, hogy ne csak a lábunkra koncentráljunk futás közben, hanem engedjük, hogy testünk valamennyi porcikáját átjárja a futás élménye. Ha a természetben futunk, akkor hallgassuk a természet „hangját”, de ha otthon, egy futópad segítségével keressük ezt a tapasztalást, akkor érdemes egy számunkra kellemes, meditatív zenét hallgatni futás közben.

Engedjük el a külső nyomásokat. A futás meditatív jellege abban is segíthet, hogy elengedjük a külső világból érkező nyomást, a ránk nehezedő elvárásokat. Hagyjuk, hogy a futásra szánt idő valóban a miénk lehessen, és ami talán a legfontosabb, hogy futás közben teljes mértékben azok legyünk, akik valójában vagyunk, és ne a külvilág elvárásainak megfelelő másik személy szerepét játsszuk el.