Amikor a gyermekek motiválják szüleiket a rendszeres testmozgásra

Minden bizonnyal sokunknak megvan az az élmény, amikor a gyerekek akár uszodában, akár atlétikai pályán versenyeznek és teljes koncentrációval, tudásuk legjavát nyújtva próbálják legyőzni ellenfeleiket. És nem mellesleg próbálnak megfelelni azoknak a szülőknek, akik a pálya szélén állva nemegyszer magukból kikelve üvöltenek, amit persze Ők biztatásnak élnek meg. Ez a jelenet sajnos rendszeres az utánpótlás versenyeken. Az audio „élmények” mellett vizuális élmények is párosulnak a versenyekhez, hiszen a szülők többsége sajnos – tisztelet a kivételnek – jelentős súlyfelesleggel élik magukat bele a gyerekeik helyzetébe. Ez a jelenet pedig egy kicsit szomorú. 

Aki felnéz rád az motivál is!

Természetesen vannak olyan szülők, akik rádöbbennek arra, hogy nem túl hiteles az oldalvonal mellől tanácsokat osztogatni, hogy „mindent bele, szedd már össze magad”, amikor hazafelé menet az autóból kiszállva a garázsból felvezető három lépcsőfok megtétele sem egyszerű művelet, és szuszogva, gyakran levegő után kapkodva tesszük meg a legkisebb erőfeszítést igénylő mozdulatsort is.

Mindezeket azért tartjuk fontosnak megemlíteni, mert a közhiedelemmel ellentétben nemcsak a felnőttek tudnak példát mutatni a gyermekeknek, de változtatni hajlandó szülők számára bizony az apróságok is. Persze csak akkor, ha a szülők nyitottak az életmódváltásra – komoly motivációs tényezőként tudnak hatni gyermekeink annak érdekében, hogy mi magunk is megtegyük az „első lépéseket”, a rendszeres testmozgás néha bizony meglehetősen rögös és nehézségekkel kikövezett útján.

Nyugalom és átgondoltság

Elsősorban nem azért van szükségünk a rendszeres sportolásra, hogy hitelesek lehessünk a véleményünkkel gyermekünk szemében, hanem azért, mert ahogy az „ép testben ép lélek” népi bölcsesség is mondja, nemcsak a testünk, de a lelkünk is változásokon fog átmenni, ami talán a szurkolási stílusunkat is jelentősen megváltoztathatja. Emellett persze számos pozitív hatással bír, ha képesek vagyunk nyugodtan mérlegelni az életünk egyes helyzeteit és nyugodtan, megfontoltan reagálni rájuk.

A változáshoz ki sem kell tenni a lábad a lakásból

Természetesen a rendszeres testmozgásba csak nagyon körültekintően szabad belevágni, és ami talán a legfontosabb, a fokozatosság elvét minden esetben szem előtt kell tartani! Előfordulhat, hogy a körülmények nem megfelelőek, akár az időjárás viszontagságaira, akár a nem megfelelő terepviszonyokra gondolva. Ilyen esetekben ma már otthonunkban is professzionális gépek segítségével tudjuk szimulálni azokat a mozgásformákat, amelyek talán a leghatásosabbak és legeredményesebbek az állóképességünk rendbetételéhez. Gondolunk itt például egy futópadra, vagy éppen egy szobakerékpárra. 

A futópad amellett, hogy kíméletes az ízületekre egy sor olyan funkcióval rendelkezik, melynek segítségével az aktuális testsúlyunknak, erőnlétünknek megfelelő edzésprogramot is maximális biztonsággal kezdhetünk el, a sérülésveszély kockázatának minimalizálásával. Ha a futás soha nem tartozott a kedvenc sport tevékenységeink közé, de például egy Balaton körüli kerékpártúrára bármikor kaphatóak voltunk, csak hát ugye az állandó rohanás és az időjárás szeszélye már óvatosabbá tesz bennünket, akkor érdemes beszerezni egy szobakerékpárt, amely a fokozatainak köszönhetően szintén hatalmasat lendíthet a rendszeres testmozgáson.

Az elhatározás azonban csak az első lépcsőfok. Fontos, elkerülhetetlen lépés, ám ami a legnehezebb, az a kitartás, méghozzá hosszú távon. És milyen jól jöhet ilyenkor, ha látjuk, hogy gyermekünk például minden nap elmegy edzeni, akkor is, amikor éppen a barátaikkal szórakozhatnának az edzés helyett. Ilyenkor azért érdemes elgondolkodni nekünk is azon, hogy kereshetünk-e kifogást a napi edzés adagunk teljesítésének mellőzése érdekében.

Természetesen kifogást mindig lehet találni, de ilyenkor jusson az eszünkbe, hogy vajon szülőként mit szólnánk ahhoz, ha gyermekünk is rendszeresen hol ilyen, hol olyan kifogással állna elő, ha edzeni, vagy éppen meccset játszani, versenyezni kellene mennie. Vajon vele szembe is olyan elfogadók lennénk, mint önmagunkkal szemben? Ha az őszinte válaszunk erre a kérdésre nemleges, akkor már nagyon jó úton haladunk, hiszen ebben az esetben talán magunkkal szemben is „keményebbek” tudunk lenni, így pedig a megkezdett testmozgásról is lényegesen nehezebben leszünk letéríthetőek.