Bármilyen mozgás esetén szervezetünk fizikai teljesítményének egyik legfontosabb mutatója a pulzusszám. Mivel a pulzusszámot nemcsak klinikai körülmények között lehet viszonylagos pontossággal mérni, de még mérőműszer nélkül, akár magunk is megállapíthatjuk, hogy az éppen terhelés alatt álló szervezetünk szívverésének gyakorisága milyen mutatóval rendelkezik. Ez a mutató tehát a pulzusszám, ami egy sor hasznos információt szolgáltathat elsősorban sportolás közben a testünk pillanatnyi állapotáról.
A pulzusszám mértéke nagyon sok tényezőtől függhet. Eltérő értéket kapunk attól függően, hogy milyen napszakban, milyen érzelmi állapotban, vagy éppen milyen testhelyzetben végezzük el a pulzus mérését. A legfőbb befolyásoló tényező azonban nyilván a fizikai aktivitás mértéke. Nem mindegy ugyanis, hogy nyugalmi állapotban, pihenés közben mérjük meg a vérnyomásunkat, vagy éppen egy futópados edzés, vagy éppen úszást követően. Akármilyen helyzetben is végezzük a mérést, nagyon fontos a megfelelő technika, ha nem használunk speciális mérőműszert. Testünkön talán a legerősebben a csukló hüvelykujj felé eső részén, vagy a nyak mindkét oldalán kitapintható ütőerén érdemes enyhe leszorítással mérni a pulzust.
A mérésre általában két megoldást javasolnak a szakemberek. Vagy egy percen keresztül érdemes mérni, ehhez azonban komolyabb türelemre van szükség, különösen egy terhelt fizikai állapotban, vagy pedig 10 másodpercig kell az ütőerünkre fókuszálni és az így kapott értéket fel kell szorozni 6-tal. Ezzel a mérőszámmal már „okosabbak” lehetünk az éppen aktuális állapotunkkal kapcsolatban. A szakemberek szerint nyugalmi állapotban 70/perc a pulzusszám elfogadható átlagértéke. Természetesen az optimálistól eltérő 55-60/perctől egészen 100-120/percig még normálisnak mondhatjuk a kapott értéket és nem kell vészharangot kongatni. Emellett persze használhatunk mérőeszközt például pulzusmérő órát, a pulzusszám megállapításához.
Mindenek előtt érdemes megnézni, hogy nyugalmi állapotban milyen a normális pulzusszámunk. Ehhez tudjuk ugyanis a későbbiekben viszonyítani a kapott terheléses értékeket. Sportolás közben teljesen természetes, hogy a pulzusszám megemelkedik. Ennek mértéke azonban függ az életkortól, hogy milyen edzettségi állapotban vagyunk, illetve attól, hogy az adott sporttevékenységet milyen intenzitással végezzük. Mielőtt bármilyen mérésbe belekezdünk, a legfontosabb, hogy meghatározzuk a maximális pulzus értékünket. Ennek túllépése ugyanis nagyon komoly egészségügyi kockázatokkal járhat. Természetesen tudományosan és hajszálpontosan, bonyolult képletek segítségével kaphatjuk meg a legpontosabb adatokat, ennél azonban egyszerűbben is meghatározhatjuk a ránk vonatkozó maximális értéket oly módon, hogy a 220-as pulzus értékből kivonjuk az életkorunkat. Fapados megoldásnak tűnhet, mégis nagyon hasznos lehet. És ha már ismerjük a ránk vonatkozó pulzusérték tetejét, amellyel kizárólag az élsportolók edzhetnek (!), akkor ehhez a maximum értékhez viszonyított százalékos adatban érdemes meghatározni az adott pulzusszámhoz illeszkedő célokat a sport során.
Amikor pihentető tevékenységnek szánjuk a mozgást, akkor a maximális pulzusszámnak a felét érdemes megcélozni magunknak. Ugyanezt az 50%-os értéket érdemes fenntartani akkor is, ha idősebb korban sportolunk, illetve ha korábban nem volt a mindennapjaink része a mozgás. Ez az érték igazán óvatos, regeneráló hatást vált ki a szervezetünkben.
Amennyiben fogyni szeretnénk a mozgás által, akkor érdemes minimum 60-70%-os tartományban tartani a pulzusszámunkat, ugyanis ebben a tartományban a leghatékonyabb a zsírégetés a szervezetünkben, arról nem is beszélve, hogy megszakadnunk sem szükséges, hiszen kényelmes, könnyed futással is elérhetjük ezt az állapotot, akár egy walking pad segítségével.
Amennyiben az állóképességet szeretnénk növelni, ami a sportolóknál is alapvető kell, hogy legyen, akkor 70-90%-on érdemes a pulzusszámot tartani. Természetesen ezt az értéket nem hosszú távon kell megtartani, hanem elsősorban versenyekre készülőben, illetve felváltva az alacsonyabb intenzitással. Ez a pulzusérték már nehezebb légzést és komolyabb izomfáradtságot vonhat maga után.
A csúcsterhelés, vagyis a maximális pulzusérték kizárólag az él, illetve a nagyon tapasztalt sportolóknak ajánlott és nekik is általában csak nagyon rövid időszakokra érdemes megvalósítani. Ez az állapot mind az izomzat, mind pedig a légzés számára rendkívül kimerítő.
A „mérhetetlenségnek” két oka lehetséges. Jobbik esetben hibás a műszer, esetleg mi ügyetlenkedünk, nem megfelelően eltalálva a mérés helyéül szolgáló ütőeret, rosszabb esetben viszont a szívverésünk rakoncátlankodik. Ez utóbbi esetben mindenképpen érdemes szakember segítségét kérni a további intenzívebb mozgásokat megelőzően!