Az információáramlás fénykorában nap, mint nap jelennek meg újabb tanácsok, okosságok, mit kellene enni, mit nem kellene enni, hogyan kellene mozogni, hogyan nem kellene mozogni. Ha egészséges akarsz maradni, ha fittebb akarsz lenni, akkor kerüld el ezt, kerüld el azt, csináld ezt, csináld azt. A dolgot persze tetézi, hogy ezek az információk gyakran teljesen ellentmondanak egymásnak.

Az információs zajnak köszönhetően az élet olyan alapvető dolgai, mint a mozgás és étkezés, elvesztették természetes egyszerűségüket és mintha csak valami külső, bonyolult kódrendszer alapján lehetne működtetni ezeket. Kalóriatáblázatok, "tiszta" és "kerülendő" ételek listája, "ennyit kell futni, hogy lemenjen a vasárnapi ebéd", és persze a hőn vágyott "beach body" hajszolása.

Nem elég a hétköznapok terhe, már a boldogságodat szolgáló dolgok is tele vannak szigorú szabályokkal, „kell”-ekkel, vagy egy nagy adag bűntudattal egy kihagyott edzés vagy egy szelet torta után. Akkor jogosan kérdezheted, mégis mi értelme az egésznek?

Ha gyakran érzed, hogy a fitnesz és az étkezés inkább lassan már kényszerré válik, mintsem egy egyszerűen jóleső öröm forrásává, akkor miért is csodálkozol, hogy elmarad a várt eredmény?

A legtöbb fitnesz- és diétakultúra arra tanít, hogy a tested egy lusta, fegyelmezetlen dolog, amit szabályozni, kontrollálni és büntetni kell, hogy "jól viselkedjen". Ha éhes vagy, az rossz. Ha fáradt vagy, az gyengeség. Ha valamit kívánsz, azt le kell győzni.

Na, ez az, ami szakmailag totálisan téves.

A tested nem egy idomítandó droid. A tested te vagy. És folyamatosan kommunikál(na) veled. Az intuitív étkezés és a tudatos mozgás pontosan erről szól: megtanulni újra beszélni ezt a nyelvet.

Mit (nem) jelent az intuitív étkezés?

Sokan félreértik, és azt hiszik, ez egyenlő azzal, hogy "kontroll nélkül azt eszel, amit akarsz, amikor csak akarod". Vagyis: pizza reggelire, sültkrumpli ebédre és somlói vacsorára, kólával öblítve.

De kérdezz meg bárkit, aki ezt pár napig csinálta: a tested egy ponton sikítani fog a teljes értékű, tápláló ételért – amennyiben már kapcsolódsz hozzá annyira, hogy meghalld.

Az intuitív étkezés nem a káoszt jelenti. Hanem a testtudat legmagasabb fokát. Azt jelenti, hogy figyelsz az éhség- és telítettségjelzéseidre. Azt jelenti, hogy feltétel nélküli engedélyt adsz magadnak az evésre.

És itt jön egy ritkán hangoztatott szakmai "titok": a megszokás.

Amikor először adsz magadnak engedélyt, hogy bármit egyél, mi történik? Valószínűleg tényleg nekiesel annak, amit addig tiltottál (legyen az csoki, chips, vagy bármi). Ez a "mézeshetek fázisa". A külső szemlélő (vagy a belső kritikusod) azt mondja: "Látod, nem lehet téged szabadon engedni!"

De tudd, hogy ez a fázis szükséges. Az agyad teszteli, hogy ez az engedély komoly-e. Amint az agyad rájön, hogy a csoki holnap is elérhető lesz, és holnapután is, és nem kell bűntudatot érezned miatta, a csoki elveszíti a varázsát. Már nem lesz az a tiltott gyümölcs, amiből be kell falni az egészet, "amíg lehet".

Az intuitív étkezés végpontja nem a zabálás, hanem az, hogy képes vagy reálisan megkérdezni magadtól: "Éhes vagyok? Mire van valóban szükségem?" És néha a válasz egy saláta, néha egy pörkölt, néha pedig tényleg az a brownie. És mindhárom teljesen rendben van. Ez maga a diétamentes életmód és az evés kényszer nélkül.

A kutatások szerint az intuitív étkezés hosszú távon stabilabb testsúlyt és jobb anyagcserét eredményez, mint a folyamatos fogyókúrázás. Azért, mert a testedet nem kényszeríted, hanem együttműködsz vele.

Az edzés, ami nem büntetés: a tudatos mozgás

Ugyanez a logika érvényes a mozgásra is. Felejtsd el a "no pain, no gain" mantrát. Felejtsd el, hogy a kalóriák égetése miatt kell edzeni.

A tudatos mozgás arról szól, hogy megváltoztatod a fókuszt. Hobbi sportolókén nem arra koncentrálsz, hogy a mozgás mit csinál a testeddel (formál, fogyaszt, zsírt éget), hanem arra, hogy hogyan érzed magad közben.

Nem mindegy, hogy a motivációd honnan ered, belső motiváció vagy külső motiváció hajt-e.

• Külső motiváció, ami múlandó: "Edzenem kell, hogy lefogyjak a nyaralásra." "Edzenem kell, mert ettem egy sütit." "Edzenem kell, hogy jobban nézzek ki."
• Belső motiváció, ami fenntartható: "Mozogni akarok, mert utána energikusabb vagyok." "Jólesik kinyújtóztatni a tagjaimat." "Imádom érezni, ahogy erősödöm." "Kikapcsolja az agyamat."

A tudatos mozgás az, amikor reggel felkelsz, vagy egy húzós nap után hazaérsz és nem az edzéstervedet bújod, hanem megállsz és befelé figyelsz:

• "Hogy érzem ma magam? Feszült vagyok?" -> Akkor talán egy jóga vagy egy nyújtás esne jól.
• "Tele vagyok energiával, pattanásig feszülök?" -> Jöhet egy pörgős futás vagy egy súlyzós edzés!
• "Elfáradt az agyam, de a testem rendben van?" -> Egy séta a friss levegőn zenét hallgatva lesz a nyerő.
• "Semmihez nincs erőm?" -> Akkor ma pihenek. És ez nem lustaság, hanem regeneráció.

A mozgás örömből nem azt jelenti, hogy soha nem lesz megerőltető edzeni. De a megerőltetés célja nem a szenvedés, hanem az az érzés, hogy "wow, mire vagyok képes!".

Sokan attól félnek, hogy ha elengedik a kontrollt, szétesik a rendszer és így majd soha többé nem fognak edzeni, és csak pizzát esznek sültkrumplival.

De a valóság pont ennek az ellenkezője.

A tested nem önpusztításra van programozva. Csak épp idő kell, míg újra meg tudod hallani, mit üzen.
Amikor pihensz, mert a tested fáradt – az nem lustaság. Az regeneráció.
Amikor eszel, mert éhes vagy – az nem gyengeség. Az biológiai szükséglet.
A tudatos jelenlét nem azt jelenti, hogy mindig tökéletesen döntesz, hanem hogy elkezdesz figyelni – és ez a figyelem idővel új egyensúlyt teremt.

Ezt nevezhetjük a 8. érzéknek, belső észlelésnek vagy testtudatnak. Ez az a képesség, amivel érzed a belső tested jelzéseit: az éhséget, a szomjúságot, a telítettséget, a szívverésed, a testhőmérsékleted, a fáradtságot, az izomfeszültséget.

Azonban a diéták és a merev edzéstervek gyilkolják ezt a belső testtudatot.

Hiszen amikor egy diéta azt mondja, hogy 1200 kcal-t ehetsz, vagy hogy délután 4 után már semmit sem, akkor azt tanulod, hogy az éhségérzeted az egy rossz dolog. Amikor az edzésterved előírja, hogy ma márpedig 10 km-t kell futnod, holott minden porcikád tiltakozik ellene, akkor azt tanulod, hogy a fáradtság érzése szintén egy legyőzendő rossz dolog.

Ezzel szemben az intuitív étkezés és a tudatos mozgás pont az ellenkezőjét teszi: erősítik testtudatod.

És minél jobban figyelsz, annál pontosabb jelzéseket kapsz. És minél gondoskodóbban reagálsz ezekre a jelzésekre, annál jobban fog bízni benned a tested.

Tudtad például, hogy a ghrelin nevű „éhséghormon” nemcsak az étvágyat szabályozza, hanem javítja az agy teljesítményét és a tanulási képességet is? Vagy hogy a rendszeres, örömből végzett mozgás fokozza az inzulinérzékenységet még akkor is, ha nem változik a testsúlyod?Ezek azok az apró, ritkán hangoztatott tények, amelyek megmutatják: a tested nem az ellenséged, hanem egy elképesztően intelligens rendszer, ami folyton az egyensúlyra törekszik – ha hagyod.

Hogyan kezdj hozzá?

A lényeg: nem kell mindent egyszerre. Ez egy folyamat.

Hangold át az étkezési szokásaidat.

1. Figyelj az éhségskáládra: mielőtt enni kezdesz, állj meg 3 másodpercre. Egy 1-10-es skálán mennyire vagy éhes? (1: ájulás szélén, 10: pukkadásig tele). Próbálj akkor enni, amikor éhes vagy (mondjuk 3-4), és addig, amíg kellemesen jóllakott leszel (mondjuk 6-7), de nem "kaja-kómás".
2. Mire vágysz? Kérdezd meg magadtól: "Mi esne most jól?" Édes? Sós? Meleg? Hideg? Ropogós? Krémes? Lehet, hogy a tested jelezni fogja, hogy energiára (szénhidrát) vagy épp építőanyagra (fehérje) van szüksége.
3. Egyél figyelemmel: ha teheted, ülj le. Ne a telefonodat nyomkodd. Érezd az ízeket, az állagokat. Rágj! Adj időt az étkezésnek!

Hangold át az edzéseidet.

1. Az "élvezet-menü": írj egy listát azokról a mozgásformákról, amiket valaha is élveztél. Tánc a nappaliban? Séta a parkban? Labdázás a kutyáddal? Ugrálókötelezés? Kertészkedés? Súlyemelés? Bármi játszik!
2. Mozogj kíváncsiságból. Kérdezd meg magadtól, mire van szükséged? Milyen mozgásformák esnek jól most? Néha ez egy erős edzés, máskor egy séta vagy nyújtás. Nincs jó vagy rossz választás. Vagy csak spontán próbálj ki valami újat, ami régóta tetszik.
3. Változtass a célon: ahelyett, hogy "30 perc kardió" lenne a cél, legyen az a cél, hogy "15 percig úgy mozgok, hogy jobban érezzem magam a bőrömben". Lehet, hogy ez 15 perc nyújtás, lehet, hogy 15 perc ugrálás.

Amikor az elfogadásból indulsz, a változás paradox módon könnyebben jön. Mert már nem kényszerből dolgozol valami ellen, hanem együtt munkálkodsz vele.

Mint láthatod az intuitív étkezés és a tudatos mozgás nem egy újabb szabályrendszer, amiben el lehet bukni. Ez egy folyamatos párbeszéd önmagaddal. A lényeg, hogy elkezdd hallani a tested suttogását, hogy ne kelljen kiabálnia (betegség, kiégés, sérülés formájában).

Engedd el a kényszert. Engedd el a kontrollt. És figyeld meg, mi történik, ha elkezdesz bízni abban, aki a legjobban tudja, mire van szükséged: saját magadban.