Miért érdemes elsajátítani a Chi-futás technikáját?

Amikor az óvoda udvarán a gyerekek fogócskáznak, csak arra koncentrálnak, hogy hol fut előttük az elérni kívánt játszótársuk. Nem foglalkoznak azzal, hogy milyen légzéssel, milyen testtartással futnak, csak egyszerű természetességgel játszanak oly módon, hogy gyakorlatilag észre sem veszik, hogy közben futnak. Lehet, hogy ezek a gyerekek tudattalanul is megvalósítják a Chi-futás lényegét? Igen, minden bizonnyal erről lehet szó, hiszen olyan természetesen, könnyedén szaladnak a kicsik, szinte kivétel nélkül, nem befeszülve a mozdulatokba, elkerülve ezzel a sérülésveszélyek legkisebb esélyét is, hogy a futás számukra semmiféle terhelő érzéssel, illetve következményekkel nem jár. Aztán ahogy múlik az idő, egyre idősebbek leszünk, és ahogy elhagyjuk a fogócskázásokat az óvoda és iskolaudvarokon, úgy válik a futás egyre inkább leküzdendő feladattá, befeszült, blokkolt mozgássá, amely már önmagában hordozza a futóteljesítmény hatékonyságának csökkenését, illetve a sérülések kialakulásának fokozottabb veszélyeit.

A Chi-futás lényege, hogy az alapokhoz próbál meg visszatérni azzal, hogy szellemünket, illetve testünket alárendeli az energiák szabad áramlásának, amely hozzásegít bennünket a blokkok kiküszöböléséhez, lebontásához. Ezt pedig úgy érhetjük el, hogy futás közben egyrészt gondosan ügyelünk arra, hogy izmaink, ízületeinket a lehető leglazább állapotban legyenek, és a feszültségek elkerüljék szervezetünket, másrészt pedig figyelni kell a helyes testtartásra. Amennyiben ezeket a „kihívásokat” meg tudjuk valósítani, akkor a Chi-futástechnika elsajátításával, illetve rendszeres alkalmazásával egyre kisebb erőfeszítés mellett egyre gyorsabban tudunk majd futni. Arról nem is beszélve, hogy a teljesítményünk növekedésével párhuzamosan nem nőni, hanem még inkább csökkenni fog a sérülések kockázata. Illetve amivel talán kezdeni kellett volna, hogy a Chi-futás segítségével a rendszeres kocogás, illetve „haladóknak” a futás szórakoztatóvá, így igazi öröm forrássá válik.

A Chi-futás lényege a folyamat helyes megválasztásában rejlik

Azt szokták mondani, hogy a cél szentesíti az eszközt. A Chi-futás érdekessége, hogy a folyamat maga a cél. Vagyis a hibátlan testtartás, a laza ízületek és izmok, a helyes légzéstechnika, illetve az összpontosított elme nemcsak a módszer alapjai, de a rendszernek, helyes megvalósítása esetén az előnyei is egyben. Ezt az előnyt pedig a technikai módszerek mellett az egyensúly biztosítja. Az az egyensúly, amely a Chi-futás filozófiájának egyik alapja.

Egyensúly a folyadék fogyasztásban, hiszen minél erőteljesebben futunk, annál jobban izzadunk és az izzadás mértékével megegyező folyadék mennyiséget kell a szervezetünkbe bevinni.

Egyensúly az edzésmunkában, hiszen váltogatni kell a nehezebb és a könnyebb gyakorlatsorokat.

Egyensúly az erőfeszítésben, hiszen minél hosszabb távokat és minél gyorsabban futunk, egy-egy edzést követően annál többet kell pihentetni a lábunkat.

És egyensúlyra kell törekedni az edzés játékossága és komolysága között is.

Amíg a Chi-futás keretei között nem tudjuk 100%-osan megvalósítani azt, hogy a természet törvényszerűségeivel teljes összhangban végezzük az edzéseket, segítve ezáltal a szervezetünket, addig sajnos fennáll annak a veszélye, hogy az edzések során nagyon komoly fáradtságot érzünk, csalódást okozhat a mozgás örömforrás helyett, és ami a legveszélyesebb, hogy a sérülések, húzódások és ficamok is megjelenhetnek az edzések velejárójaként.

A Chi-futás helyes technikája

Mindenek előtt a helyes testtartás a Chi-futás egyik alapja. Ennek lényege, hogy a fejünk búbjától a talpunkig igyekezzünk az egyenes tartásra, ami azért fontos, hogy elsősorban ne az izmokra, illetve az inakra, hanem a vázunkra nehezedjen a testünk súlya. Másik fontos elv, hogy adjuk át magunkat a gravitáció vonzásának és a felsőtest dőlésszögét futás közben abszolút kontrollálva „engedjük” előre. Előre dőlve óvatosan emeljük fel lábunkat a földről és arra figyeljünk, hogy a láb izmainkkal semmiképpen ne toljuk magunkat előre, ezt bízzuk a gravitáció okozta lendületre. A lábunkra kizárólag a támaszték feladatát bízzuk. A lábak mozgása az alsó-, illetve a felsőtest között ellentétes forgást generálnak. Ha arra koncentrálunk, hogy a medencénknek „szabad utat engedünk” és engedjük forogni, akkor az útnak, ahol futunk, az energiáját pozitív módon tudjuk felhasználni a mozgásunk számára. A Chi-futás szakértői szerint a futás lényegét tehát az energiák szabad áramlásában kell keresni és amennyiben az ehhez szükséges technikákat elsajátítjuk, akkor a kocogás, futás valódi élménnyé válik a kilométerek gyötrelemmel teli leküzdésével szemben.