Éhes vagy, vagy csak fáradt? Így különböztesd meg az unalomevést a valódi éhségtől!

Állsz a hűtő előtt, már minden polcot megnéztél - többször is az elmúlt 1 órában -, rányúlsz valamire, aztán visszateszed... még egyszer végigpásztázol mindent odabent, aztán rájössz, hogy valójában nem kell neked innen semmi. Mész két kört a lakásban, nagy ívben elkerülve a laptopodat, nehogy leülj dolgozni. "Lehet, eszem valamit" - gondolod, majd ismét kinyitod a hűtőajtót, de már rögtön csukod is, mész a szekrényhez, kiveszel valamit, beleharapsz: "Áhh, ez nem is jó..", visszateszed. Újabb körtánc, míg végül már dél van és végre valahára tényleg érzed a gyomrod korgását. "Ezaz! Lehet enni!" 

Ismerős a helyzet?

Ebből a rövid jelenetből is látszik, hogy sokszor nem is valódi éhség miatt eszünk, egyszerűen csak vannak helyzetek, feladatok, amiket elszeretnénk kerülni, így az éhségérzet keresésével leplezzük a halogatást... - a kis hamis! 

Az unalomevés meglehetősen gyakori jelenség. Amikor monoton munkát végzel, amihez nem kell túl sok figyelem, vagy amikor befejeztél valamilyen feladatot, és épp nincs mit csinálnod, akkor sokszor vagy megy a scrollozás, vagy egy kis csipegetés, mert valamivel le kell foglalnod az agyadat. Az is lehet, hogy csak kimerültél és a komfortot keresed, amire tökéletesen megfelel egy kis fáradtságevés.

Miért keverjük össze a valódi éhséget az unalom- vagy fáradtságevéssel?

Az agy a legenergiaigényesebb szervünk. Óriási munkára képes, de elfárad és akkor azonnal energiapótlásra van szüksége. Az agy közvetlenül glükózt (egyszerű cukrot) használ fel. Ezért van az, hogyha kimerült vagy, komfortkajáért kiáltasz - jöhet a csoki, a keksz, üres tészta, fehér kenyér, péksüti, bármi, csak legyen benne könnyen és gyorsan hozzáférhető cukor. 

Közben azért a hormonok sem unatkoznak. Amíg te a tested jelzéseit figyelmen kívül hagyva nem aludtál eleget, nem pihentél, nem hagytad abba a munkát akkor sem, amikor már a nevedet sem tudtad leírni, az éhség és jóllakottság hormonok önálló életre keltek. Megnő az éhségérzet kialakításáért felelős ghrelin és csökken a jóllakottság érzetet adó leptin hormonszintje. 

Az unalomevés mögött pedig inkább ingerkeresés áll. Ennek oka, hogy pl. monoton munkavégzés során csökken a dopamin nevű ingerületátvivő anyag az agyban. A dopamin arra szolgál, hogy fenntartsa a motivációt, az örömöt, ezért ha valami jóérzéssel tölt el (mozgás, evés, baráti összejövetel), annak megismétlésére sarkall.

Az evés, mint unaloműző éppen ezt a dopaminlöketet adja meg. A rágás, a különböző ízek, állagok kizökkentenek a huszadik exceltábla töltögetéséből és ezért lesz belőled egy kis mókus, aki folyton rágcsál. Nem azért, mert nincs akaraterőd, hanem azért, mert az agyad túlélésre van kalibrálva. Ha unatkozol, elveszíted a motivációdat, azt érezheted, hogy nem vagy elég jó, vagy hasznos, és aki nem hasznos, azt a társadalom kiveti magából. Ez persze egy nagyon leegyszerűsített út, de az agyunk ezt érzékeli, és nem hagyhatja, hogy az enyészeté legyünk. Szóval csinál valamit, ami megtöri ezt a meglehetősen depresszíven hangzó útvonalat. 

Mi a helyzet a stresszevéssel, vagy érzelmi evéssel?

Itt is meg kell említeni egy hormont: a stresszhormont, vagyis a kortizolt. Nevéből adódóan minden stresszt okozó helyzetben (vizsgára, prezentációra készülés, nehéz beszélgetés, születésnap, esküvő, randi stb.) megemelkedik a szintje, majd le is csökken. Sőt a nap során természetes módon is ingadozik, reggel és délután éri el a legmagasabb szintet - emiatt tudsz kikelni az ágyból, vagy lendülsz túl a délutáni fáradtságon. Persze a kávé is segít.

Miért érdemes ezeket tudnod? 

Mert, ha megérted hogyan működsz, akkor tudsz vele dolgozni és csökkenteni a stresszre adott válasz reakciókat. 

Miért eszel, ha stresszes vagy? 

Az evés, mint nyugtató eszköz: már csecsemőkorból eredeztethető, az anyatejes vagy tápszeres táplálás kielégíti a valódi éhségérzetet, biztosítja a komfortot és nyugtatja a csecsemőt. Anya üzenete a baba számára: "Hallak, figyelek rád, itt vagyok veled, biztonságban vagy!"

Emellett evolúciósan úgy vagy bekötve, hogy bármi történik, neked túl kell élned. Bárhogy, akárhogy. Ilyenkor nem csak a hatékony energianyerés, de a raktározás is hangsúlyt kap. Így, amennyiben a kortizolhormonnak megemelkedik a szintje, a szervezetet magas energiatartalmú, kalóriadús táplálék felvételre és raktározásra sarkallja, hogy túléljen.

Hogy néz ki ez a gyakorlatban? "CSOKOLÁDÉT KELL ENNEM! Mindegy milyet, jó a 3 éve lejárt mikuláscsoki is!"

Szofisztikáltabban megfogalmazva, ilyen esetekben megfigyelheted, hogy gyakrabban nyúlsz édes, zsírdúsabb ételek után, mert ezekben minden benne van, amire egy stresszes szervezet vágyhat: gyors és magas energiatartalom, roppanós, vagy épp krémes állag, jó sok ízfokozó, só, fűszerek, aromák. Ezek az ételek megadják - pillanatnyilag - a jó érzést, a biztonság és melegség érzetet. De az agyad mohó kis jószág, és mellette még könnyen, gyorsan is tanul, így gyakorlatilag programozod az agyad, egy újabb és újabb kamikáze akcióra, ha stresszhatás ér.

Hogyan különböztetheted meg, hogy valódi éhséget vagy unaloméhséget érzel?

Amikor valódi éhséget érzel, tehát tényleg éhes vagy, azt jelezheti:

• a gyomor korgása, és a "mindjárt kilyukad a belem" érzés egészen biztos lábakon áll,
• enyhe koncentrációzavar: amikor már összefolynak a betűk, nem tudsz leírni egy egybefüggő mondatot, és már 5. alkalommal sem érted, amit épp olvasol,
• ingerültebbé válhatsz. Hulk hozzád képest a kanyarban sincs,
• rádtörhet fáradtság, kedvetlenség, motivációhiány is: semminek nincs értelme és különben is, ki találta ki, hogy 8 órát kelljen ülni, és miért 5 napos egy munkahét, és miért van télen hideg, nyáron meg meleg? 

És jön az áttörés! Ránézel az órára és rájössz, hogy ebédidő van és te még csak egy kávét ittál: ez itt a baj, HÁT ÉHES VAGY! - Problem solved! 

Ez a két legnagyobb különbség tehát, ami megkülönbözteti az unaloméhséget a valódi éhségtől:
A valódi éhség lassan alakul ki, és bármit megennél szinte.
Az unaloméhség hirtelen tör a felszínre és valójában semmi sem igazán megfelelő.

...és még az alvás szóba sem került.

Úgy szeretnél tudatosan táplálkozni és döntéseket hozni, felhagyni az unalomevéssel, hogy közben alszol 4-5 órát, még éjfélkor a socialt pörgeted? Mi ez, ha nem egy óriási stresszforrás a szervezetednek?

Kevés minőségi vagy mennyiségi alvás szintén zavart kelt a hormonok között és másnap ahelyett, hogy megennél egy kecskesajtos omlettet, rukkolával, egy szelet kovászolt pirítós kíséretében, magadhoz veszel egy kis kekszet vagy valami péksütit, és úgy próbálod túlélni a napodat. 

Átverekedted magad a tudásanyagon, úgyhogy itt a gyakorlati tipp, hogyan tegyél különbséget mikor eszel unalomból és mikor valódi éhség miatt:

• Igyál meg egy nagy pohár vizet! Lehet, hogy amit érzel, az valójában csak szomjúság, nem valódi éhség.
• Rágcsálj el egy répát, vagy egyél egy almát! Ha szívesen, jóízűen eszed, nem küszködsz minden falattal, akkor szintén valódi éhségről lehet szó.
• Tedd fel ezt a néhány kérdést magadnak! Mire van most szükségem? Mit érzek? Fáradtság, unalom, kimerültség, kapcsolódáshiány?

Láthatod, hogy a cél nem az evési inger elnyomása, hanem az, hogy felismerd a mögöttük rejlő valódi okokat és arra keress megoldást.

Vagy egyszerűen csak:

• Ha éhes vagy, egyél!
• Ha fáradt vagy, pihenj!
• Ha kevés vizet ittál, igyál!
• Ha unatkozol, menj el edzeni! 
• Ha feszült vagy, tombolj!