A futás az egyik legalapvetőbb mozgásformánk, bár tény, hogy jelentősége az idők során alaposan megkopott és átalakult. A ló háziasítása, majd a folyamatosan modernizálódó közlekedési eszközök elhozták az egyre fokozódó kényelmet. A napi szintű futás az életünket biztosította be, és roppant hosszú utat futottunk végig, mire eljutottunk odáig, hogy a lépcsőháztól 10 méterre parkoljunk le a lelki békénk érdekében. Az egyértelmű, hogy miért hagyjuk fokozatosan abba a futást, de az már kevésbé, hogy miért kezdtük el.
Az ember különleges módon és okokból lett jó futó, ezért a futás messze túlmutat önmagán: tükrözi testünk felépítését, idegrendszerünk fejlődését. Az ősember számára a futás evolúciós szükségletből született képesség volt. Gyakorlatilag ez volt a túlélés záloga. A kitartó, hosszú távú futás a zsákmányszerzésben, hajtóvadászatokban nélkülözhetetlen volt. A növényeket könnyen el tudtuk kapni, de az állatokkal meggyűlt a bajunk. A húsukon kívül felhasználtuk a bőrüket, csontjaikat, inaikat, gyakorlatilag minden részükre szükség volt valamihez. Az eredményes vadászat az emberi közösség fennmaradását jelentette. Minden nap valós küzdelem volt, és valós veszélyekkel néztünk szembe. A ragadozók elől menekülnünk kellett, a táplálék miatt pedig hatalmas területeket kellett bejárnunk.
Nem, nem voltunk túl gyorsak, viszont elképesztő kitartást tettek lehetővé az anatómiai sajátosságaink. Sebességben messze az állatok mögött kullogunk, viszont hosszú távon az állatvilág utolérhetetlen futóbajnokait is képesek vagyunk túlszárnyalni.

Gepárd: 100–120 km/h (rövid távon)
Ló: 70 km/h
Oroszlán: 80 km/h
Strucc: 70 km/h
Kutya (gyorsabb fajták): 60 km/h
Nyúl: 60–70 km/h
Ember (élsportoló): 36–44 km/h
Átlagos ember: 12–18 km/h
A legtöbb állat gyors ugyan, de csak rövid távon. Az ember viszont hatékony hőszabályozással, energiagazdálkodással és ízületi biomechanikával akár több órán keresztül képes futni. A rugalmas Achilles-ín és az ívelt lábfej úgy működik, akár egy rúgó – segíti az energia visszanyerést a futás során. A hosszú lábak, és az erős combizmok a lépéshosszunkat javítják. A felegyenesedett testtartásunk, és az S betűre hasonlító gerincünk is a futás optimalizálása miatt fejlődött ki. Ízületeink (térd, boka, csípő) tompítják futás közben az ütődést, csökkentik az energiaveszteséget. Ez viszont még nem elég a hosszú távú, kitartó futáshoz.

Ehhez teljesen egyedi hőszabályozás kellett, amit úgy értünk el – a kültakarónk addig ritkult, míg szinte teljesen szőrtelenek lettünk. A sok verejtékmirigy párologtatással hűti a testünket, ami jóval hatékonyabbnak bizonyult, mint például a kutyák lihegése. Az állatok zöme egyszerűen túlmelegedett, és meg kellett állniuk, kimerültek. Az ember így idővel utolérte őket, mivel tovább tudott náluk futni.
A fejlett agy képessé vált a futás további optimalizálására. A komplex mozgást a belső fülünkben lévő egyensúlyozó szerv, az ideg-izom koordináció, és fejlett reflexek tovább finomhangolták.
Ma már többnyire csak sportból futunk, noha egészségügyi szempontból mindenképp szükségünk lenne a rendszeres futásra. A mai ember épp a technológia által nyújtott elkényelmesedés miatt kell, hogy a túlélésért fusson. Az ülő életmód, a napi nyolc óra irodai munka rányomja a bélyegét a mindennapjainkra, és számos krónikus betegséghez vezethet a mozgásszegény életmód. Elég csak a túlsúlyra gondolni, ami önmagában rengeteg problémát szülhet hosszú távon (például magas vérnyomás, ami szintén további gondokat okoz). A futásnak ezzel szemben számos jótékony hatása van:
erősíti a szív- és érrendszert,
növeli a tüdőkapacitást,
javítja a hormon- és idegrendszeri működést,
csökkenti a stresszt és a szorongást,
növeli a csonttömeget,
gyorsítja az anyagcserét,
csökkenti a krónikus betegségek kockázatát,
javítja az alvást és az immunrendszert.

Ezek mind olyan pozitív dolgok, amire egyszerűen szükségünk van! Fussunk akár a szabadban, akárfutópadon, megőrizzük egészségünket, és javítjuk az életminőségünket. Sajnos a modern ember nem csak a mozgásban tért le a helyes útról, hanem a táplálkozás terén is. Elő azaktivitásmérővel, számoljuk a kalóriákat, és térjünk át az egészséges táplálkozásra! Haladók használhatnak bokasúlyt,súlymellényt, vagy akárszaunaruhát is. Persze, kezdőknek elég egy jó futócipő, és egy erős elhatározás. A futásnak nincs nagy eszközigénye, el kell kezdeni, és szinte csak kitartásra van szükség – az pedig „a génjeinkben van”. Nem szabad az egykori vadásznak a feldolgozott élelmiszerek prédájává válnia!