Hogyan ismered meg magad az edzés révén?
Amikor rászánod magad az életmódváltásra, és elkezded az edzést, általában egy külső, fizikai cél jegyében teszed ezt. Szépen elkezd eltűnni a súlyfelesleg, a zsírpárnák egyre vékonyabbak lesznek. Könnyebbnek érzed magad, már kevésbé szuszogsz a lépcsőn, még a cipőt is könnyebb bekötni. Az egyre kisebb testzsír százalék, és az egyre vastagodó izomzat miatt szép lassan előbukkannak az izmaid kontúrvonalai. Ez akár több évig tartó folyamat is lehet, attól függően, hogy milyen testalkattal kezdted. Az eleje látványosabb, haladósabb, majd egyre többet kell tenni az eredményért, egyre nagyobb kihívásokat tűzöl magad elé. A fizikai átalakulás szépen halad előre, és ezt megmondja a tükör, megmondja a nadrágszíj, az öt éve kihízott nadrág, és az ismerősök is.
A fizikai változáson túlmenően azonban rengeteg változás is végbemegy, ami nem látható, viszont annál inkább érezhető. Az edzés ugyanis nem csak fizikailag fejleszt, hanem mentálisan is. Sportoláskor tudatosan edzük a testünket, emellett viszont jótékony hatással formálja az elménket, és az érzelmi működésünket. Az edzéssel járó pozitív fizikai hatások segítenek a hétköznapokban, például meg sem kottyan egy zsugor ásványvíz felcipelése a harmadik emeletre. A szellemi fejlődés is legalább ekkora segítséget nyújt a mindennapi kihívások terén, legyen szó akár karrierről, akár magánéletről.
Az edzés érzelmi hatásai
A mozgás során felszabaduló endorfin javítja a hangulatot, a közérzetet, oldja a szorongást, és van egy jó adag stresszcsökkentő hatása is. Mozgás után tisztábbak a gondolatok, jobb a közérzet. Megtanulunk együtt élni a fizikai fáradtsággal, ami egyenes út a minőségi alvás felé. Az addigi álmatlan, forgolódás átcsap mély alvásba, mert a test is fáradt, nem csak az elme. A pihentető alvás pedig nem csak a test, az izmok regenerációjáról szól, hanem az egész életminőséget pozitívan befolyásolja.
Milyen jellemvonásokat erősít az edzés?
A fegyelem erősödik. Követjük az edzéstervet, egészségesen étkezünk. Megtanulunk nemet mondani a kakaós csigára, helyette nyitunk a párolt brokkoli felé. Ez a testünkre is hatással van, az eredményt látjuk, érezzük. Tudatosul bennünk, hogy csinálni kell, harcolnunk kell az eredményért. Egy idő után már nem keresünk tudat alatt kibúvókat. Nem hagyunk ki edzést, akkor is csináljunk, ha épp nincs kedvünk hozzá. Megszűnik az, hogy fáradtságra hivatkozva eggyel kevesebb sorozatot nyomunk a guggoló keretnél, csak, hogy hamarabb huppanjunk a kanapéra.
A kitartás is javul. Megtanuljuk, hogy nem pottyan azonnal az ölünkbe az eredmény. Hosszú távon gondolkodunk, hiszünk abban, amit csinálunk. Hozzáadunk még fél percet a futópados edzésprogramhoz. Tudjuk, hogy idővel a fél perc, fél óra lesz, ami közelebb és közelebb visz a célunk felé.
A küzdőszellem is fejlődik. Mikor azt érezzük a fekpadon, hogy „itt a vége”, még bevállalunk egy ismétlést. Akkor is, ha tudjuk, hogy az kb 80%-os lesz, mert érezzük, hogy pont ez a kis plusz fogja a legtöbbet jelenteni. Ez persze csak akkor működik biztonságosan, ha mögöttünk áll valaki, aki azt a 80%-os végső ismétlést segít „százasítani”. Ezt biztos, hogy mindenki ismeri, aki már edzett. Az érzés, amikor túlhaladunk a saját képességeink felett, és fogcsikorgatva bevállaljuk. Ez a fajta gondolkodás aztán úgy átszivárog az életünkbe, hogy jóval könnyebben vesszük az akadályokat a mindennapi kihívások terén is.
A kudarckezelés is fontos része az edzésnek. Valószínűleg nincs olyan ember, akit ne érne több-kevesebb kudarc a mindennapjai során, de ezt megtanulhatjuk a helyén kezelni önmagunkban. A kisebb-nagyobb sikertelenségek egy idő után kihívást fognak jelenteni, nem ellenségként tekintünk majd rájuk. Feldolgozzuk, elemezzük őket, és alternatívákat készítünk hozzájuk. Ha nem megy a tolódzkodás, csak szenvedünk az állványon, akkor megtanuljuk érezni, hogy min kell javítani, hogy rendben menjen. Fekvőtámaszokat nyomunk, rágyúrunk tricepszre, azt erősítjük, ami szükséges. A gyenge keresztmetszet szorgos, tudatos munka mellett idővel eltűnik. Ez a fejlődés kihat a mindennapi életre is, felismerjük a problémát, és nem elmenekülünk előle, hanem eléállunk, és megoldjuk.
Az edzés során szépen lassan átalakulunk belül is, nem csak kívül. Egyre letisztultabb, hitelesebb képet kapunk önmagunkról, és egyre jobban fel tudjuk mérni, hogy mire vagyunk képesek. Mintha a belső tükrünkbe néznénk. Ebben aztán elhalványulnak olyan „egyszervolt” negatív tulajdonságaink, mint például a halogatás. Megismerjük a testi-lelki határainkat, feltárjuk a gyengeségeinket, és azok megoldását, átforgatását motivációba. Az önismeret mellett az önbizalom, és az önértékelés is formálódik!
