Mi az a teljesítménydiagnosztika és miért fontos?

Ugyanúgy, mint egy vállalkozásban, a sportban, az élsportban is a fejlődés és ezzel együtt a fejleszthetőség egyik alappillére a mérhetőség. Hiszen a mérések és azok részletes elemzései segítenek felfedni a gyengébb, fejlesztésre szoruló területeket vagy éppen az erősségeket. Általuk válik összehasonlíthatóvá a fejlődés (rosszabb esetben a hanyatlás) mértéke, eszközül szolgálnak az ideális edzésterv kialakításában, az edzésperiodizációk meghatározásában.

Teljesítménydiagnosztikával nem csak a sportoló általános edzettségi állapotáról kapható részletes kép, hanem sportágspecifikus képességek is kimutathatóvá válnak.

Miket lehet mérni,

milyen vizsgálatokat foglal magában a teljesítménydiagnosztika?

Mint bizonyos a sportban - főleg az élsportban - a leadott teljesítmény túlmutat az állóképességen, az erőn, az izomkeresztmetszeten, a laktát-küszöbön. Hiszen koránt sem mindegy, hogy a versenyző hogyan képes mentálisan megbirkózni akár a versenydrukkal, mennyire képes koncentrálni, kizárni a külső, zavaró körülményeket, átesni a holtpontokon. Vagy pszichésen hogyan visel el egy szituációt amikor a végső eredmény egyedül az ő, adott pillanatban hozott teljesítményén múlik - nem véletlenül foglalkoznak külön sportpszichológusok, coachok az élsportolókkal.

Hogy milyen vizsgálatokat végeznek, mindig nagyban függ a sportágtól, hiszen ennek megfelelően alkalmaznak különböző tesztprotokollokat, eszközöket. Így a teljesítménydiagnosztika számtalan oldalról megközelíthető:

1. Fizikai teljesítmény mérése

Elsőre talán mindenkinek a képzeletében megjelenik egy futó a futópadon, bringás egy kerékpár-ergométeren stb. De ez természetesen ennél jóval összetettebb.

A fizikai teljesítmény mérése során mérőeszközök segítségével feltérképezik a sportoló által leadott teljesítményt. Ilyen tesztelt képességek közé tartozik például

• a maximális sebesség,
• maximális állóképesség,
• maximális erő (excentrikus, koncentrikus izometriás),
• robbanékonyság stb.

Ezek meghatározása természetesen különböző módszerekkel, eszközökkel kivitelezhető, attól függően, hogy a sportoló/élsportoló, mely tulajdonságaira kíváncsiak: sprintek, nordic teszt pl.: térdhajlító mérése, vertikális felugrás, repülőrajtos 10 méter, sebességalapú edzés giroszkóp, linear encoder stb. 

Bármiről is legyen szó, a teljesítmény mérése egy komplex feladat, sosem elég egy tényezőt figyelembe venni.

A) Az erő meghatározásánál

például önmagában kevés lenne az 1 ismétléses maximum (1RM) feltérképezése, hiszen a fizika törvénye szerint az erő = tömeg * sebesség.

Ebből következik, hogy az erő meghatározására vagy optimálisan alkalmazott súly nagyságának megítélésére az egy 1 RM-ből számított érték is lehet csalóka.

Ha ugyanis a tesztelés napján remek formában van a sportoló akciópotenciálja, de másnap gyengébb, mert mondjuk nehezebb napja volt, lelkileg viseltesebb, akkor megeshet, hogy egy gyengébb napon az 1 RM-ből számított 80%, az nem 80% lesz, hanem az aznapi maximuma. Éppen ezért az erő meghatározásánál nem csak a tömeg, hanem a sebesség kérdése is kulcsfontosságúvá válik, hogy mekkora súlyt milyen gyorsan tud megmozgatni a sportoló.

B) Izometriás erő meghatározása

Korántsem mindegy, hogy az izommunka mely vállfaja kerül vizsgálatra. Hiába tud egy sportoló, például kézilabdás, kosaras 180 kg-mal guggolni, ha úgy érintkezik talajjal a lába, hogy abban semmi rugalmasság nincs, gyakorlatilag becsapódik, ami látható jele annak, hogy nem tud elasztikus energiát tárolni az izmaiban. Akkor ő gyakorlatilag használhatatlan, és sérülékeny is lesz a pályán. Ezért fontos az izometriás erő mérése is, mert ezzel láthatóvá válik, mennyire képes az illető fékezni egy mozdulatot.

C) AFSM - antagonista izmok általi facilitás speciális módszere

Ismét megjelenik az összetettség: ahol van nyúlás, azzal ellentétesen lesz rövidülés is, ez az agonista-antagonista hatás.

Az izmoknak nem csak a feszessége nő, sokat számít, hogy mekkora mértékben, mennyire tudnak ellazulni az adott sportoló izmai. Például 8 mp alatt, folyamatosan felváltva, mennyi térdhajlítást / térdnyújtást (gyors kirúgásból, gyors hajlítást) tud végezni adott ellenállással. Érdekességképpen: az élsportolók jellemzően 35 ismétlésre is képesek!

D) Sebesség

Sokszor fontos tényező, hiszen, ha egy élsportolónak növelhető a maximális sebessége, az azt jelenti, hogy azzal együtt növekszik az ereje, a robbanékonysága is.

E) Sebességtartalék

Egyik játékos tud 30 km/órát, másik sportoló tud 26 km/órát, de a pályán átlag gyorsulási sebességnek elég a 24 km/h. Akkor az teljesen más terhelés a 30 km/órát tudónak: ő többször fogja tudni megismételni a 24 km/órás tempót, hiszen neki kevesebb az erőbefektetése, szemben a másikkal, akinek közel 88%-os terhelést jelent a 24 km/óra elérése.

Hosszan folytathatnánk még a sort a vertikális emelkedéstől kezdődően, a tempófutásokon át (max sebesség 70%-a), a térdhajlító excentrikus erejéig, de erről külön szakirodalmi könyvek szólnak.

Visszatérve a teljesítménydiagnosztikához

a fizikai teszteléseken túlmenően különböző tesztek tartoznak még a sorba:

2. Mentális állapot mérése: amikor az élsportolók stressz-szintjét, szorongását és általános mentális állapotát vizsgálják.
3. Általános állapot mérése: ide tartozik az átlagos pulzus, vérnyomás és légzésszám megfigyelése.
4. Személyi adatok mérése: antropometriai adatok kerülnek rögzítésre, mint a magasság, testsúly, testzsírszázalék és más hasonló adatok.
5. Műtéti és orvosi adatok gyűjtése: ha a sportoló valamilyen műtéten vagy orvosi kezelésen esett át, azok adatait is rögzítik a teljesítménydiagnosztikában.
6. Edzésterv és edzési adatok mérése: Az edzésterv és az edzési adatok mérése során az edzők rögzítik, hogy a sportoló mely gyakorlatokat végezte, milyen gyakran és milyen intenzitással.
7. Eredmények mérése: az edzők rögzítik, hogy a sportoló milyen eredményeket ért el a versenyeken vagy más mérkőzéseken.
8. Sportolói visszajelzés: a sportolói visszajelzés során a sportolók maguk fejtik ki, hogy milyen érzéseik voltak az edzések és a versenyek során, valamint azt is, hogy milyen területeken érzik magukat erősebbnek vagy gyengébbnek.

Kérdőívek segítségével a sportoló jegyzi egy egytől ötig terjedő skálán, hogy milyen volt az alvás minősége, mennyire érzi magát fáradtnak, mennyire van izomfájdalma, milyen a hangulata, stressz-szintje. Ez napi bontásban vagy heti, havi átlagban is értelmezhető képet ad. Ezek a kérdőívek összefésülve az elért eredményekkel, alkalmazott edzéstervekkel, módszerekkel villámgyors választ adnak azok potenciáljáról vagy esetlegesen bekövetkező teljesítménycsökkenés okáról.

9. Szakértői elemzés: a szakértői elemzés során szakemberek, például orvosok, edzők vagy sportpszichológusok elemzik a mért adatokat, hogy megértsék, milyen tényezők befolyásolják a sportoló teljesítményét.

10. Edzésterv kialakítása: Az edzésterv kialakítása során az edzők összeállítják azokat a gyakorlatokat és edzésterveket, amelyek segítségével a sportoló tovább tudja javítani a teljesítményét.

Mint már említettük, ezek a vizsgálatok csak példák a teljesítménydiagnosztikában használt eszközökre és módszerekre. A használt vizsgálatok és eszközök száma és típusa nagymértékben függ a sportágtól és a vizsgálandó sportoló céljaitól.

Mikor érdemes teljesítménydiagnosztikai mérést csináltatni?

Segítségül szolgálhat a sportágválasztás során, láthatóvá válnak az erősségek, gyengeségek, készségek, képességek.

A teljesítménydiagnosztika legnagyobb szerepe az élsportban van, ahol egészen a sérülések megelőzésétől, a túlterhelés elkerülésétől az ideális edzésprogram kialakításáig, ugyanúgy, mint szünet / pihenők után, visszatérés esetén, csapatváltás során is alkalmazzák.

Mi a különbség a sportkardiológia és a teljesítménydiagnosztika között?

Végigolvasva a cikket, már láthatóvá vált, hogy a teljesítménydiagnosztika nem merül ki kardiovaszkuláris rendszer tesztelésében, hanem egy igen komplex vizsgálati kört foglal magában. Ezzel szemben a sportkardiológia olyan fizikai, strukturális és funkcionális vizsgálatokat ölel fel, melyek kifejezetten a szív- és érrendszerre vonatkozó állapotokat határozzák meg. Sportkardiológiai szűrésen nem csak élsportolóknak, sportolóknak, hanem mindenkinek érdemes részt vennie évente egyszer, főként 36 éves kora után. Sportolás megkezdése előtt különösképpen ajánlott, segítségével könnyedén fény derülhet olyan egészségügyi állapotokra, amelyekre nemcsak a sporttevékenység során, hanem a mindennapi életben is figyelni kell (pl.: magas vérnyomás).

Sportolj biztonsággal!

 

 

Borítókép: Martin Sanchez // Unsplash