Miben segít a sportpszichológus?

Téves lenne azt hinni, hogy a sportban, a teljesítmény növeléséért elég csupán a testet edzeni. Hiszen, ahogy az izmoknak, úgy az elmének is szüksége van a rendszeres trenírozásra, hogy a lehető legnagyobb, legjobb teljesítményre legyen képes a sportoló még akkor is, amikor mentálisan óriási rajta a nyomás.

Egy jó sportpszichológus eszköztára viszont egyáltalán nem csekély módszerekben, gyakorlatokban, felkészülési protokollokban. Ám észben kell tartani, hogy ezek is mind rendszeres gyakorlást igényelnek, hogy az agy készség/képességszinten elsajátíthassa ezeket a praktikákat.

Melyek az alkalmazott főbb módszerek, módszercsoportok?

I. Egyik legáltalánosabb/leggyakoribb probléma az izgulás, ami miatt nem képesek a sportolók akkora, olyan mértékű teljesítmény leadására versenyen, mint edzéseken, ezért optimális funkcionális zónába kell hozni őket. Ennek része a relaxációs módszerek elsajátítása, ami tudatos átkapcsolást jelent a nyugalmi tónusra.

Ez az a képesség, amikor valaki vissza tudja magát szabályozni újra és újra ugyanarra a szintre, ami az optimális teljesítményéhez kell.

II. Másik nagy csoport a mentáltréning, ami a köztudatban is kellően elterjedt már. A mentáltréning nem más, mint a mozgássorok fejben, gondolatban való gyakorlása.

a) Ez azért fontos, hogy a sportoló ne csak az izmok memóriájából dolgozzon, mert akkor az agya nem tudja segíteni ez a munkát. Igaz ugyan, hogy később, amikor már egy úgynevezett automatizáltsági szakaszba jut, akkor már nem szükséges külön annyi felügyeletet biztosítania. De ahhoz, hogy a mozgásminták, mozgássorok fejben, gondolatban jól kiépüljenek, tehát, hogy egy jó ideg-izom kapcsolat alakuljon ki, azt el kell sajátítani, fel kell építeni. Ennek természetesen fokozatai, lépcsői vannak.

Először csak egy-egy mozdulattal, mozgáselemmel indítanak, amit ezt követően összehangolnak edzéshelyzetben, utána versenyhelyzetben. Nagyon lényeges, hogy a sportolóknak fel kell készülniük arra is, hogy különböző versenyhelyzetekben mit tegyenek. Egy szituációra vonatkozóan automatán legyen több terv a tarsolyukban, ne érje őket meglepetés, mert akkor megakadnak, ami időveszteséget vonz maga után. A gyors váltás képessége igencsak meghatározó az eredményekben.

b) A mentáltréning hibák kijavítására is remek forma. Egyrészt segíti a jó mozgások begyakorlását, másrészt viszont a hibák kijavítását, amihez nyilván egy meglévő rossz mozgássort agyi szinten kell felülírni, hogy az agyban az új, optimális mozgáskép rögzülhessen. Ez segít a későbbiekben könnyedén jól teljesíteni.

c) Mindezen túlmenően alkalmazható sérülések, betegségek átvészelésénél, amikor fizikailag nem tud a sportoló annyit edzeni, de mégis szükség van arra, hogy az a bizonyos ideg-izom kapcsolat életben maradjon. Ezáltal kevesebb lesz a kiesés, amit a betegség vagy a sérülés okoz.

d) Stratégia, taktika, mint önálló módszercsoport is létezik, de a mentáltréningben is jelen van, például az alapvető helyzetek esetében. Csapatsportoknál, egy csapat általában 10-15-20 különböző helyzetet/figurát használ, amiket be lehet gyakorolni. Ezzel fejleszthető a gyorsaság és a jó mozgásminta, a pontos mozgáskivitelezés pedig igencsak meghatározó lesz.

e) Az egyik legfontosabb elem a figyelem, koncentráció megőrzése, hogy a sportoló csak azzal foglalkozzon, amire akkor és ott az adott pillanatban szüksége van: meg kell tanulnia az itt és mostban jelen lenni. Amivel nem kell foglalkoznia, annak stop, majd törlés alá kell, hogy kerüljön. Tehát irányítani kell a figyelmet, ami szűkíthető vagy tágítható - ennek segítségével létrejön a fókuszálás képessége.

De, hogy ez se legyen ennyire egyszerű, vannak versenyzők, akiket motivál a szurkolók drukkolása, nekik ezt be kell engedniük, de másokat ugyanez zavar, nekik értelemszerűen ezt meg kell tanulniuk kizárni.

d) A stratégia egy része felkészülni az ellenfelekből, például a küzdősportoknál nagyon fontos megismerni, mit is tud az ellenfél. Majd kitalálni, hogy a sportoló mit tud ezzel kezdeni, hogyan tud reagálni rá.

Mikor kezdődjön a közös munka a sportpszichológussal?

Ahogy semmi mást, ezt sem szabad az utolsó pillanatra hagyni. Természetesen vannak ellenpéldák, mikor tűzoltásként is remekül szuperál, de többségében nem ez a jellemző.

Nem véletlen, hiszen a pszichés tréning is protokollokra, lépcsőfokokra épül, hatalmas szereppel bír a szisztematikus, tudatos felépítés. Ennek mentén a sportoló megtanulja, elsajátítja a különböző módszereket, majd alkalmazza őket, ezt követően pedig a sportpszichológussal közösen felépítik a leszűrt tapasztalatokból, hogy a különböző versenyekre milyen módon kell felkészülnie.

Egy alapmódszer elsajátítása 2-3 hónapot is igénybe vehet, amelyet menetközben finomhangolni kell - de természetesen vannak kisebb, rövidebb, apróbb módszerek is, amiket már rögtön másnap elkezdhet alkalmazni.

A 2-3 hónapos előkészítő fázis után a tanultakat versenyeken lehet hasznosítani, a versenyekből újabb tapasztalatok születnek, amik alapján lehet tovább módosítani, finomítani és ennek megfelelően készülni a következő megmérettetésekre. Érdemes szem előtt tartani, hogy sokszor több hónap, akár év is szükséges ahhoz, hogy valami beérjen.

A aszakember a fejlődést tudja támogatni, elősegíteni, ám az érést nem. Tehát, hogy a versenyzőben a tanultak mikor érnek össze, az már egyéni adottságokon és a gyakorláson múlik. Ráadásul a fejlődés sosem lineáris.

Miben más a sportpszichológus és a pszichológus?

Mivel a sportpszichológia nem klinikai pszichológia, ezért teljes mértékben a teljesítmény fokozásra épül.

A sportpszichológia mondhatni túlmutat a pszichológusi munkakörön, hiszen a sportpszichológus jelen lehet a mérkőzéseken, figyelemmel kísérheti a versenyeket. Külső szemlélőként másként térképezhet fel helyzeteket, reakciókat, mintákat, mint mondjuk ahogy azt az adott játékos leszűri magának. Segítheti a játékost közvetlen a pálya széléről, vagy átbeszélhetik a történéseket mérkőzések után/előtt is, illetőleg edzőtáborokban is aktívan jelen van, kíséri a sportolót, szorosan együttműködik az edzővel.

A sportpszichológus szerepe a mentális edzésterhelés megállapításában is igen fontos, hogy tudják, milyen állapotban van a sportoló mind pszichésen, mind fizikailag, mennyire terhelhető. Mi az, ami elvárható tőle, mi az, ami kell az eredményes felkészítéshez, vagy az is lehet, hogy jobb, ha aznap éppen nem gyakorol.

A sportpszichológiai elemek, módszerek mindig egyénre szabottak, nincsenek általános, mindenkire ráhúzható képletek.

Csak a példa kedvéért: nem mindegy például, hogy adott esetben a sportoló szorongása miből fakad.

Teljesen más megközelítést igényel, ha valaki ügyetlennek érzi magát, ami lehet csupán egy rosszul berögzült szokás. Gyakran ismétli, mondogatja magának, hogy ügyetlen, ezt felülírhatja azzal, ha emlékezteti magát az addig elért sikereire, eredményeire és felidézi ezeknek az élményét, ami a szervezet számára hormonálisan pozitív hatással lesz, ezzel például felülírhatja a negatív programot. Ettől viszont eltérő dolog, ha valaki más ültette el benne, hogy ő ügyetlen és ha egész életében ezt hallgatta - ez már komplett pszichológiai feldolgozást igényel.

Éppen ezért a közös munka mindig alapos kikérdezéssel, felméréssel kezdődik: mi a probléma, mivel érkezett, mi az elvárása, mit szeretne ezzel kapcsolatosan teljesíteni.Eez alapján összeállítható, hogy milyen elemekből fog állni a sportoló felkészítése, ami nyilván függ attól is, hogy van-e előképzettsége ilyen téren a versenyzőnek. Továbbá az sem mindegy, milyen versenyre készül és hogy mennyi idő áll rendelkezésre, milyen megküzdési stratégiákat ismer, mennyire erős stb stb.

Összességében látható tehát, hogy a sportpszichológia nem csak teljesen egyénre szabott, de egyértelműen a teljesítményfokozás, a fejlődés a célja, amit mindenkinél más módszerek alkalmazásával lehet biztosítani. Hiszen mindenkinek más a hozott csomagja, vagy akár ugyanaz a gyengeség más okból fakadhat, vagy ami valakinek gyengeség az másnak erősség.

Akárhogy is nézzük, még mindig igazak a mondások, miszerint ép testben ép lélek, és vannak dolgok, melyek fejben dőlnek el, de ez csak egy része a nagy egésznek.