Nagyon sokan azt gondolják, különösen azok a szülők, akiknek a családjukban előtte nem volt más példa, hogy a tanulás és a sport nem fér meg egymás mellett. Van az a pillanat, amikor a gyereknek döntenie kell, hiszen előbb vagy utóbb egyik a másik rovására fog menni. Erre a gondolatmenetre írhatnánk durvább szavakat is, de most elégedjünk meg a „szamárság” kifejezéssel.
Az alábbiakban egy sor cáfolatot sorolunk fel, részben személyes példákból, amelyek a kétkedőket talán megfontolásra késztetik majd, mielőtt gyereküket eltiltanák a sporttól, az edzésektől, például a nem megfelelő tanulmányi eredmények miatt.
A rendszeres edzésre, illetve versenyekre járás arra készteti a diákokat, hogy előre tervezzék meg nemcsak napjaikat, de akár heteket is. Különösen igaz ez abban az esetben, ha egy hosszabb edzőtábor, vagy verseny van kilátásban. Ilyenkor a házi feladatokat, vagy a hiányzó órák pótlását is be kell illeszteni a napirendbe, ami nagyban neveli arra a gyerekeket, hogy megtanulják, hogyan priorizálják a feladataikat.
Divatos szóval élve tehát az időmenedzsment megtanulása és alkalmazása a mindennapokban talán a legfontosabb, amikor a gyerekek egyszerre több kötelezettséget is vállalnak. Például egy versenysportban résztvevő diák esetében a rendszeres edzések, versenyek és utazások miatt elengedhetetlen, hogy pontosan tudják, mikor és mennyi idejük van a tanulásra. Ilyen körülmények között pedig kénytelenek hatékonyan használni a rendelkezésre álló időt, ami hozzájárul ahhoz, hogy jobban be tudják osztani az idejüket a tanulásra is.
Személyes példa alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy a megfelelő szinten űzött sport, megfelelő szellemi háttérrel komoly karrier lehetőségeket is biztosíthat a gyerekek számára. Párbajtőr Európa bajnok gyermekünk Németországban végzett Közgazdaságtudományi Egyetemet, ahova még sportolóként ment ki és ahol edzőként finanszírozta tanulmányait, majd Barcelonába költözött, ahol a munka mellett speciális sport managementet tanult mesterképzés keretei között. Ilyen végzettségekkel, illetve megfelelő nyelvtudással pedig a munkaerőpiacon lényegesen könnyebben állja meg a helyét az ember. Másik gyermekünk többszörös utánpótlás vízilabda világbajnokként az Egyesült Államokban kapott olyan ösztöndíj lehetőséget, amellyel minden bizonnyal szintén megalapozhatja a profi karrierje utáni időszakát. Ezek a példák, bár valóban személyesek, korántsem egyediek és azt bizonyítják, hogy a kitartó és kemény hétköznapi edzések és sikeres versenyek nagyon komoly pozitív hatással lehetnek a gyerekek „civil karrierjére” is. Éppen ezért semmiképpen nem szerencsés a gyerekeket válaszút elé állítani a sport, vagy tanulás kérdésének eldöntésében. A szülő feladata pedig minden pillanatban az, hogy mind a két területen maximálisan támogassa gyermekét.
Amennyiben gyermekünk elkötelezetten kiáll valamely sportág mellett, akkor nagyon fontos, hogy olyan iskolát válasszunk a számára, ahol nemcsak tolerálják, de támogatják is, ha valaki a tanulás mellett más területen is ki szeretné magából hozni a maximumot. És itt nem feltétlenül csak a sportiskolákra gondolunk, hanem olyan iskolákra is, ahol adott esetben éppen az osztályfőnök személyiségéből adódóan találunk támogató hátteret a sportoláshoz.
Sajnos a hazai oktatási rendszernek köszönhetően az iskolák többsége – tisztelet a kivételnek – egyre kevésbé támogatóak. Éppen ezért nagyon fontos, hogy megtaláljuk gyermekünk számára a megfelelő intézményt, illetve ha szükségét látjuk a váltásnak, akkor ne habozzunk, hiszen minden esetben a gyerekünk érdekeit kell, hogy szem előtt tartsuk. Sajnos sok szülő esik bele abba a hibába, hogy vagy kényelmi szempontokból, vagy csak egyszerűen megfelelési kényszerből hagyja “nem megfelelő” helyen gyermekét.
A sportolással nemcsak a virtuális valóságban töltött idejét minimalizálhatjuk a gyerekünknek, de valódi kapcsolatokat, sikereket, élményeket adhatunk neki azáltal, ha támogatjuk a rendszeres sportolásban, amelynek közösségi hatásai szintén felbecsülhetetlenek lehetnek. Az iskolai tanulás természetesen szintén biztosíthatja ezt az élményt, ám sajnos kötelező jellegéből fakadóan ez ritkábban valósul meg. Éppen ezért semmiképpen nem jó szülői taktika az, ha a tanulást preferáljuk a rendszeres edzések kárára, még abban az esetben sem, ha kezdetben valamely gyerek nehezebben is tudja összehangolni a tanulást a sportolással. Inkább segítsük és kicsit vezessük a helyes úton eleinte, hogy később önállóan is megállja a helyét.