A sport és a művészet ötvözése az elmúlt években egyre inkább figyelemre méltó trenddé vált a fitnesz és az életmód világában. Az úgynevezett sportművészet olyan mozgásformákra és edzésmódszerekre utal, amelyek nem csupán a fizikai erőt és állóképességet fejlesztik, hanem az önkifejezést, kreativitást és testtudatosságot is összekapcsolják. Ezek közé tartozik többek között a parkour, az akrobatika és a tánc alapú edzések (pl. zumba), amelyek egyre népszerűbbek a városi környezetben élők körében.
A parkour egy olyan sportág, ahol a fizikai teljesítményen túlmutat a mentális blokkok leküzdése. A parkourösök, szinte kaszkadőri mutatványokat végrehajtva, művészi módon szelik át a város épületeit, lépcsőit mintha az egész város csupán egy különböző szintekből álló akadálypálya lenne. Kívülről nézve bátorságuk, rugalmasságuk, gyorsaságuk és erejük mind a könnyedség látszatát kelti.
A parkour alapjait a francia katonai kiképzésből merítették: még az 1980-as évek végén Franciaországban fejlesztették ki, és azóta világszerte megragadja az emberek fantáziáját, köszönhetően a filmekben, a televízióban és az online videókban való izgalmas megjelenítésnek. Ám filozófiája valójában sokkal mélyebb, mint holmi épületek közötti ugra-bugra. A parkour filozófiája az alkalmazkodóképességre, a rugalmasságra és a „törékenységmentesség” koncepciójára épül – úgymond a viszontagságok ellenére is gyarapodni a káoszban, tehát szorosan fűződik a harcművészetek és önfegyelem alapelveihez. Éppen ezért ezek a sportolók a fegyelem segítségével feszegetik határaikat, felfedezik környezetüket és egyben valódi potenciáljukat.
Mondhatni a parkour egy inspiráló életmód: megtanít mind testileg, mind lelkileg az akadályok legyőzésére, melyek az ő szemükben csupán fejlődési lehetőségek.
Másrészt a parkour egy olyan kiváló teljes testedzési forma, amely szinte minden izomcsoportot megmozgat. Az ugrások, mászások, landolások és más dinamikus mozgások fokozzák az állóképességet, növelik az erőt, javítják az egyensúlyt és a koordinációt. A rendszeres parkour gyakorlás segíti az alapvető fizikai állapot fenntartását és fejlesztését, miközben növeli az izomerőt és az általános mobilitást. Éppen ezért a fokozatosság elve itt többszörösen érvényes. hiszen nem elég a hagyományos értelemben „fittnek” lenni, hanem szükség van az erő, a gyorserő, a robbanékonyság, a rugalmasság és az állóképesség kiegyensúlyozott kombinációjának kialakítására.
Számszerűsítve is a parkourösök erejét: az átlagos hobbisportolókhoz képest 34%-kal nagyobb térdfeszítő erőt érnek el és ~15-20%-kal nagyobb talpi flexiót. Ami a felsőtestet illeti, a parkourösök 37,5%-kal jobban teljesítenek a felhúzó gyakorlatokban, 42,1%-kal a fekvőtámasz gyakorlatokban, valamint 37%-kal nagyobb csuklóhajlító erőt mutatnak, mint az átlagos rekrációs céllal sportolók.
A sportművészet ezen formája így kitűnő választás azok számára, akik kitörnének a megszokottból, feszegetnék mentális és fizikai határaikat. Akik nem riadnak meg a szemléletváltástól vagy úgy érzik, pont, hogy erre van szükségük. Szívesebben tekintenének az akadályokra, mint fejlődési lehetőségekre vagy tágítanák a beszűkült városi életteret azáltal, hogy a város falai korlátok helyett számukra edzési felületté válnak.
Az akrobatika kifejezés a görög „akros”, azaz „magas” és „bat” azaz „járni” szóból származik. Évszázadok óta az emberi kultúra része, egészen az ókori Kínáig és Görögországig nyúlik vissza.
Az akrobatika a gravitáció elleni küzdelemről és az emberi test határainak feszegetéséről szól, az átlagember számára meghökkentő, elképzelhetetlen módon. Amikor valakik az erőt, az energiát, a koordinációt, a hajlékonyságot művészi szinten, lélegzetelállító módon képesek összegyúrni, na, ők az akrobaták. Amíg művészi része ügyességet, kreativitást igényel, ami lehetőséget ad az önkifejezésre, addig sportként a kirívó erőre, mozgékonyságra és testkontrollra alapoz.
Az ugrások, forgások és egyéb dinamikus mozgások fokozzák az állóképességet, növelik az izomerőt, javítják az egyensúlyt és a koordinációt. Az akrobatika gyakorlása segíthet az izomzat erősítésében, a testtudatosság növelésében és az általános mobilitás fejlesztésében.
Az akrobatika célja elsősorban a közönség szórakoztatása és meghökkentése. A látványosság megteremtésére és az emberi test képességeinek határainak feszegetésére összpontosít és számos formában jelenik meg:
A versenyakrobatikai típusok leginkább az olimpiai játékokból ismerhetőek: az egész világ figyelemmel kíséri ezeket a téli és nyári eseményeket. Az olyan akrobatikus sportok, mint a korcsolya, a freestyle síelés és a torna csak néhány a listából.
Tökéletes megoldás lehet annak, aki a fent említett sportágaknál kevésbé veszélyes, de mégis valahol művészi sportágat keres.
Szórakoztató és motiváló edzésformaként a zumba különböző ritmusai, mint a salsa, merengue, reggaeton és más latin dallamok, nagy örömet és szórakozást jelentenek az emberek számára - a ritmusnak és mozgásnak hála pedig igazi dupla boldogsághormon-löketet eredményez. Az élénk zene és a lendületes táncmozgások kellően inspirálóan hatnak az emberekre, hogy rendszeresen részt vegyenek az órákon, és ezzel aktív életmódra tegyenek szert.
Segítségével a test minden egyes kis és nagy izma is szórakoztatóan átmozgatható, miközben remekül növeli az állóképességet, fejleszti az izomerőt, a mozgékonyságot és akár a ritmusérzéket is.
A zumbamozgások, a zenére való összpontosítás és az élénk, pezsgő közösségi légkör összességében segít csökkenteni a stresszt és javítani, fokozni a hangulatot. Az intenzív edzés során felszabaduló endorfinok segítenek elűzni a rosszkedvet, kordában tartani a kortizolt (stresszhormont), felturbózni a kalóriafogyasztást, így abszolút kedvezően hathat a testsúlyra.
A sportművészet egyre népszerűbbé válik az új generációk körében, akik keresik az innovatív és szórakoztató módszereket az aktív életmód kialakítására. A parkour, az akrobatika és a zumba csak néhány példa a sportművészet sokféle formájára, amelyek összekapcsolják a fizikai erőt és az állóképességet az önkifejezéssel és a kreativitással, valamint segítenek a mentális jólét és a közösségi kapcsolatok erősítésében is.