Tipikus sérülések súlyzós edzés közben

A súlyzózás alapvetően biztonságos és veszélytelen tevékenység. A súlyzós edzés jóval kevesebb kockázattal jár, mint a technikai sportok vagy a csapatsportok nagy része, hiszen egyáltalán nem igényel sem gyorsaságot, sem ügyességet, sem szerencsét, és gyakorlása során csak ritkán múlik másokon a testi épségünk.

A sportsérülések jelentős részének figyelmetlenség az oka

Elmondható, hogy a súlyzós edzés során szerzett sérülések döntő többsége figyelmetlenségből, meggondolatlanságból, ostobaságból ered. A tipikus sérülések egyik nagy csoportja, a húzódások, ínszalagszakadások, izomrándulások, ficamok, az ízületek és a gerinc sérülési minden esetben a szabálytalanul kivitelezett gyakorlatok következményei.

Csak akkor következhetnek be, ha a gyakorlat végrehajtásának egy pillanatában szabálytalan mozdulatot teszünk. Például ha derékból lendítünk bele a egy egyszerű bicepszgyakorlatba, vagy ha előregörnyedünk a súly alatt egy nehéz guggolás során. Mindez elkerülhető lenne, ha tartanánk magunkat a legelemibb alapszabályhoz: Csak akkora súllyal végezzük az edzést, amekkorával még szabályosan edzeni tudunk!

A tipikus sérülések másik nagy csoportját a súlyzók és egyéb eszközök által okozott sérülések, zúzódások alkotják. Ezek egy része akkor is előfordulhat, ha szabályosan edz az ember. Viszonylag gyakori eset például, hogy a csigás gépeknél használt régi, elnyűtt kötél egy túlterhelt pillanatában elszakad.

Ha ez egy csigás tricepsz gyakorlatnál következik be, még jól jártunk, legfeljebb a térdünket ütjük meg az elszabaduló fogantyúval, de sokkal fájdalmasabban is járhatunk, ha csigás lehúzás közben rántjuk teljes erőnkből a fejünkre a rudat. Szerencsére azért általában elég nyilvánvaló, hogy milyen állapotú kötelekkel van dolgunk. Sokkal nagyobb veszélyt jelenthetnek a kézi súlyzók elhasznált szorítóbilincsei.

Ha például bicepszezés közben elengedik a tárcsákat, azok lábunkra potyoghatnak, de még fájdalmasabb és ijesztőbb a hatás, ha mondjuk az áthúzás nevű, a tricepsz és a mell izmaira egyébként remek kiegészítést jelentő gyakorlat közben mondják föl a szolgálatot és zuhannak bele az arcunkba. Szóval, ha nem vagyunk biztosak a bilincsekben vagy szorítógyűrűkben, inkább tegyünk föl kettőt is a kézi súlyzó végére.

A kétkezes súlyzórúd inkább akkor okoz kellemetlen pillanatokat, amikor rajtunk marad és nem tudjuk levenni, illetve feltolni magunkról.Ez általában a fekpadon történik meg, és ha nincs a közelben segítség, igencsak kifáradunk, mire legörgetjük a mellkasunkon és a hasunkon az ölünkbe, ahonnan, felülve már talán le tudjuk horgászni róla a tárcsákat.

A másik menekülési módszer, amikor a pórul járt fekvenyomóbajnok megpróbálja az egyik oldalra ledönteni magáról a súlyzórudat. Ha nincs rajta bilincs, a tárcsák le is csúszhatnak, csak aztán a rúd úgy lendül át a túloldalra, hogy nézni is ijesztő. Nem ritka, hogy ilyenkor a versenyző is leesik a fekpadról, ami egy mázsa vas alatt nem is annyira vicces.