A stressz egy alapvető fontosságú folyamat, tulajdonképpen a szervezet vörös riadója. Funkciója az életben tartás, és ez mit sem változott az elmúlt évszázadok során. Csak most, a vadállatok, rivális törzsek ellen és az élelemért, erőforrásokért folytatott harc helyett a mindennapi tömegközlekedéssel, céges versenytársakkal, munkatársakkal, a rossz szomszéddal, és a lábunkra bevásárlókocsit toló vadidegenekkel kell megküzdeni. A gondot nem önmagában a stressz jelenti, hanem az, hogy a stressz állandósul, fizikai, valamint pszichés-mentális tüneteket okoz.
Az állandósult stresszállapot és az ennek következményeként kialakult pszichoszomatikus tünetek, állapotváltozások, valamint a neurokémiai egyensúlyzavar végül stresszbetegségek kialakulásához vezetnek. A tünetek és betegségek ráadásul jellemzően nem elkülönülten, hanem együtt jelentkeznek enyhébb, vagy akár súlyosabb formában.
Stresszre utaló tipikus fizikai tünetek és betegségek lehetnek:
Fejfájás, migrén,
Krónikus kimerültség,
Krónikus fájdalom-szindróma,
Emésztési panaszok, például IBS (irritábilis bél szindróma),
Akut reflux és krónikus refluxbetegség (GERD)
Magas vérnyomás, és magas vérnyomás betegség,
Nehézlégzés,
Különböző anyagcserebetegségek - inzulinrezisztencia, cukorbetegség, pajzsmirigybetegségek - hátterében is állhat az állandósult stressz, hiszen a szervezet felborult neurokémiai egyensúlyából automatikusan következik az anyagcsere folyamatok egyensúlyának felborulása is.
Stresszre utaló tipikus idegrendszeri és pszichés tünetek lehetnek:
Ingerlékenység,
Szorongás,
Depresszió,
Túlreagálás, például indokolatlan agresszív kitörések,
Alvászavarok, például az álmatlanság,
Stresszorexia (stressz okozta táplálkozási zavar),
Pánikbetegség,
Idegösszeomlás.
Már maga a küzdelem kifejezés sem helyénvaló, hiszen éppen az okozza a problémát, hogy állandóan harcban állunk mindennel és mindenkivel, néha még önmagunkkal is.
A stresszt elsősorban meg kell értenünk, felfedni az okait és egy összetett kezeléssel enyhíteni a hatását:
Ha stressztüneteket tapasztalunk magunkon, első lépésként derítsük ki, hogy nem húzódik-e mögötte valamilyen szervi elváltozás. (Nemcsak a stressz okozhat krónikus fejfájást, vagy magas vérnyomást.)
Ha nincs diagnosztizálható ok a háttérben, akkor nagy eséllyel a stressz okozza a panaszainkat.
Ebben az esetben a különböző relaxációs, meditatív jellegű tréningek mellett az egyik leghatékonyabb megoldás a sport.
Az edzőterem, a sportcsarnok, az uszoda, a dojo, a fitneszterem egy saját törvényekkel és szabályokkal rendelkező közeget teremt.
Ha aktuálisan épp a pandémia miatti bezárások okán nincs lehetőségünk erre, a szabadban végzett edzés akár a futópályán, street workout parkban, kondiparkban hasonló közeget teremt.
A harmadik lehetőség, hogy otthon, magunk és akár a családunk számára alakítunk ki egy ilyen közeget, például: futópad, szobabicikli, edzőgépek, edzőpadok, súlyzók, állványok, vagy fitnesz kiegészítők – heveder, szalag, kötél, labda, matrac – segítségével.
A stressz kortizol, adrenalin és noradrenalin (norepinefrin) fokozott termelődésével jár.
Ezeknek „köszönhetjük” az Üss vagy fuss mechanizmust:
az erek összehúzódnak,
emelkedik a szívfrekvencia,
növekszik a vérnyomás,
a légzés szaporává válik,
glükóz szabadul fel az energiaraktárakból,
fokozódik az izomtónus,
kiélesednek az érzékek.
Amikor sportolunk olyan neurokémiai folyamatok zajlanak le szervezetünkben, melyek:
Egyrészt „bedolgozzák” a stresszhormonokat.
Másrészt endorfin és szerotonin fokozott termelődésével járnak.
Ezeket szokták boldogsághormonnak is nevezni, sőt, az endorfint egyesek a szervezet saját drogjának hívják.
Erőteljes fájdalomcsillapító és teljesítménynövelő hatással bír, amit endorfinmámorként ismerünk. (A hosszútávfutók például gyakran tapasztalják.)
Egyéni jellemzője minden embernek, hogy üt, vagy fut. A harmadik reakció azonban, ami a teljes lefagyás, valószínűleg a legveszélyesebb stresszreakció.
Sokan teljesen lemerevednek, képtelenek megvédeni saját magukat nemcsak verbális, de fizikai bántalmazás esetében sem.
Esetenként az érzékelés annyira lelassul, hogy akár teljesen meg is szűnhet! Ezért arra sem emlékeznek, hogy mit történt velük.
Nem tudják felidézni, hogy a támadás pillanatában, mit tettek ők, vagy mit tettek velük.
Ezen az állapoton rendkívüli módon képes enyhíteni, akár teljesen meg is szüntetheti, ha valamilyen önvédelemre építő küzdősportot - aikido, krav maga - kezdünk el gyakorolni. Az ilyen típusú edzés nemcsak fizikailag készít fel, de a mentális fegyelem, az összpontosítás tréningje is egyben, melynek célja éppen az, hogy stresszhelyzetben is tudjunk összeszedetten, higgadtan reagálni és cselekedni.
A stresszel küzdő ember egyik legjellemzőbb vonása a türelmetlenség. Azonnali eredményeket vár, ezért nyúl inkább a feszültségoldó, nyugtató hatású gyógyszerekhez ahelyett, hogy sportolna.
Mégis, érdemesebb a sportot választani, hiszen:
Még egy olyan, viszonylag csekély erőkifejtéssel járó mozgás is, mint a séta, nyugodtabb lelki-szellemi állapotot idéz elő,
melyben a küzdelmet, mint stratégiát felváltja a helyzetelemzés és a megoldások kutatása.
Általában ösztönösen ráérzünk arra, hogy milyen sportok hoznak enyhülést, de segítséget nyújthatnak a sportágválasztó rendezvények, vagy akár az ingyenesen letölthető, komplex sportapplikációk is. Ezek az alkalmazások különböző, vezetett edzések formájában állnak rendelkezésünkre.
Néhány próba után hamar kiderülni, hogy milyen sportok illenek a személyiségünkhöz:
Van, akit a monoton ismétlődő mozgás nyugtat meg. Ilyen a futás, a biciklizés, az úszás, a súlyzózás, a saját testsúlyos edzés vagy a crossfit.
Van, akinek az elmélyülést igénylő sportok nyújtanak enyhülést, mint például a jóga, vagy a pilates.
A harcművészetek, küzdősportok kedvelői abban találnak feloldást, hogy kontrollált körülmények között transzformálódhat az agresszivitás egy tanulási folyamattá.
A csapatsportok kedvelői számára a verseny, a stratégia és taktika, a játékosok közti együttműködés és összhang okoz örömöt.
Akik a természetben találnak enyhülést gyakran kirándulnak, vagy lovagolni járnak.
Speciális eset az airsoft és a paintball, ahol a csapatmunka, a küzdelem, a versenyszellem és az irányított konfrontáció komplex formában juthat érvényre.
Az extrém sportok azok számára hoznak enyhülést, akiknél a stressz maga a függőség „anyaga”.
Nők esetében különösen a PMS, vagy a menopauza idején fokozódik a feszültség, ami a család, de maga az alany számára is szinte követhetetlen hangulatingadozásokban nyilvánul meg.
Van, aki strechingre, spinningre, piloxingra jár, de olyan is akad szép számmal, aki boxolni vagy krav magázni kezd, összekötve a kellemeset (feszültségoldás) a hasznossal (önvédelem).
Bármilyen sportot is válasszunk, a hatás nem marad el:
Produktívabbá és sikeresebbé válhatunk a munkánkban.
Kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb magánéletet alakíthatunk ki.
Az önbizalmunk nő, az önértékelésünk javul.
És végül, de nem utolsó sorban sokkal egészségesebbé válunk fizikailag, lelkileg és mentálisan is.
A családok, a kisebb-nagyobb közösségek szerepe bár még mindig jelentős, az emberek önként vonják ki magukat a támogatást nyújtó valós közegekből.
A többgenerációs családmodellnek szinte már leáldozott. Ma már az az elvárás, hogy mindenki oldja meg a saját problémáját. Nemcsak a fiatalok magányosodnak, idegenednek el, de sajnos az idősebb generációk tagjai szó szerint azzá válnak.
Az eszképizmus új formákban nyilvánul meg, a valóság elől filmekhez, virtuális játékokhoz, közösségi oldalakhoz menekülünk, ahol az egó kiterjesztésének csak nyomokban van köze a valódi identitásunkhoz.
A digitális/virtuális függőség semmivel sem jobb, enyhébb az alkohol- vagy drogfüggőségnél.
A mindennapi túlélésért való küzdelemmel karöltve iszonyatos nyomásként nehezedik ránk a mindenáron való megfelelni akarás, a fals személyiség fenntartásának kényszere.
Az embert az evolúció azonban nem individualistának teremtette. Az csupán a 20.század találmánya és a jelenkor társadalmi elvárása. A sport és a valódi, támogató közösség kiutat mutathat a mindennapi stresszből, feltéve, ha felállunk a fotelből és azt tesszük, amire a testünk teremtetett: mozgunk!