A futásra általában úgy gondolunk, mint a fizikai állóképesség növelésének egyik alapeszköze, de ennél sokkal többről van szó: a rendszeres mozgás az agy vitaminjaként és instant kedélyállapot-javítóként is szolgálhat.
A futás szó hallatán egyáltalán nem muszáj, hogy csak az izzadságtól gyöngyöző homlok, ütemes (vagy kevésbé ütemes) lábdobogás, fülben pulzáló szívdobogás és hangos, már-már szinte kapkodó légvételek jussanak az eszedbe.
A futás hatása a fizikumra vitathatatlan, hiszen
+1. És mindezek után még említést sem tettünk arról, hogy mennyire nagyszerű a futás hatása az agyra!
A futás nem csupán egy testformáló, állóképességet javító kardió, hanem egyfajta mentális edzés is, amely frissíti, fejleszti és megnyugtatja az elmét.
A kutatások szerint a rendszeres mozgás – különösen az olyan aerob típusú sportok, mint a futás – serkenti az agyműködést.
1. A megnövekedett vérellátás – ugyanúgy ahogy az izmokra – az agyra is jótékony hatást gyakorol, ugyanis a rendszeres futás következtében több oxigén és tápanyag jut el az idegsejtekhez. Az idegsejtek ezáltal gördülékenyebben fognak tudni kommunikálni egymással, aminek hatására: könnyebben jönnek majd a gondolatok, javul a koncentrációképesség, gyorsabban tanulunk, javul a memóriánk. Másrészt, ha az idegek tápanyagellátottsága optimális, sokkal könnyebben viselhető a stressz is, lassabban fognak öregedni az idegszálak, ezáltal csökkenthet például az időskori kognitív hanyatlás (pl. Alzheimer-kór) kockázata is.
2. A futás serkenti a neurogenezist, vagyis az új agysejtek képződését – különösen a hippocampusban. Mindez segít abban, hogy rugalmasabb legyen a gondolkodásunk, könnyebben alkalmazkodjunk új helyzetekhez, gyorsabban váltsunk gondolkodásmódot, kreatívabban oldjunk meg problémákat. Az új agysejtek javítják az információk feldolgozását és beépítését - ez különösen a hosszú távú memória és az új információk elraktározása szempontjából előnyös.
3. Fokozza a BDNF nevű fehérje termelését, amelyet gyakran az agy „növekedési hormonjaként” emlegetnek. A BDNF elősegíti az idegsejtek közötti kapcsolatok kialakulását és megerősödését, így támogatja a tanulást és a memóriát. Emellett védi az agysejteket a stressz és az öregedés káros hatásaitól, ezáltal mentálisan ellenállóbbá tesz. Mivel alacsony szintje összefüggésbe hozható a depresszióval, a BDNF-szint növelése – például futással – javíthatja a hangulatot és növelheti a motivációt.
A mozgás és agyműködés kapcsolatának további fontos hozadéka – a tanuláson és memórián túl – a szárnyaló kreativitás.
Lehet, te is jártál már úgy, hogy hiába törted a fejed egy probléma megoldásán, valahogy nem jutott eszedbe semmi épkézláb ötlet, aztán egyszer csak bumm!...egy jól sikerült edzés után ott volt a megoldás, szinte a semmiből.
Egyáltalán nem véletlen, hogy épp egy kiadós futás során vagy után találod meg a megoldást egy korábban megoldhatatlannak tűnő problémára. A futás közben végzett ismétlődő mozdulatok, a természetes ritmus és a minimális külső inger meditatív állapotot idéznek elő, amelyben az agy képes "szabadon barangolni". Ez a szabad asszociáció támogatja a kreatív gondolkodást – ami akár egy új ötlet, akár egy prezentáció következő sorának formájában bukkan fel.
A mozgás és az agyműködés kapcsolata ugyanakkor a hormonok felől is megközelíthető, melyek felszabadulása pozitívan hat a koncentrációs képességekre is.
A rendszeres testmozgás hatására nő az agyban a dopamin és a noradrenalin szintje – ezek olyan ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek), amelyek kulcsszerepet játszanak az éberségben, a fókuszálásban és a motivációban. Ezek a hormonhatású vegyületek a vérkeringésen keresztül jutnak el az agy megfelelő területeire, ahol fokozzák az idegsejtek aktivitását. Ennek hatására (mint fentebb említettük) élesedik a figyelem, javul a reakcióidő, és sokkal könnyebben tudsz egy adott feladatra koncentrálni – természetesen nemcsak futás közben, hanem utána is, például munkavégzés vagy tanulás során.
De futás során dopamin és noradrenalin mellett termelődik még a szervezetben olyan boldogsághormon is, mint az endorfin, ami természetes fájdalomcsillapító és hangulatjavító: az agy opioidreceptoraihoz kapcsolódva eufóriát és jókedvet idéz elő. Emellett felszabadulnak úgynevezett endokannabinoidok is, amelyek szintén oldják a stresszt, nyugtatnak és fokozzák a jóllétérzést. Tehát egyáltalán nem véletlen a fokozott boldogságérzet futás után.
Utóbbi két hormon felelős még az úgynevezett runner’s high jelenségért melyről korábban itt már írtunk. Ez az az euforikus érzés, ami egy hosszabb, ritmusos futás után jelentkezik. A test ilyenkor endorfinokat és endokannabinoidokat szabadít fel – mint említettük ezek természetes fájdalomcsillapítók és hangulatjavítók, amelyek szó szerint boldogabbá tesznek. Ezek azok a hormonok, amelyek egy maraton során például átsegítenek az utolsó 8-10 kilométeren – nem véletlenül ekkor következik be a legtöbb sérülés is. Ugyanakkor pont ez az euforikus állapot az oka annak is, hogy könnyen a futás függőjévé válhatsz, hiszen az agy jutalmazó rendszere arra ösztönöz, hogy újra és újra átéld ezt az önfeledt boldogságot.
Mint láthatod, a futás nem csak izommunka, hanem a mentális egészség egyik alapköve is lehet, egy igazi agyélénkítő. Segít élesíteni az elmét, felszabadítja a kreativitást, támogatja a tanulási képességeket, javítja a hangulatot, és közben formálja a testet is. Szóval legközelebb, amikor úgy érzed, hogy ki kellene szellőztetni a fejed – ne csak képletesen tedd!