A trail futás az elmúlt években egyre népszerűbbé vált az egészséges életmód iránt érdeklődők körében. Ez a mozgásforma nem csupán a testi állóképességet és az izomzat erősítését szolgálja, hanem számos egyéb előnnyel is jár, amelyeket a természetben való futás kínál. Az egyik legfontosabb előnye a fizikai hatásoknak való kitettség: a trail futás során az egyenetlen terep, a domborzati változatosság és a természetes akadályok folyamatos kihívást jelentenek a testnek. Ezáltal nemcsak az izmok erősödnek és az állóképesség növekszik, de a futók egyensúlyérzete is fejlődik.
Ha van kedved kipróbálni a trail futást, bátran vesd bele magad, hiszen Magyarországon is számos felkapott útvonal fellelhető, mint például:
De igazából az a legjobb benne, hogy szinte bárhol űzheted, hiszen a közhiedelemmel és a széles körben elterjedt elképzelésekkel ellentétben nem csak a hegyi szakaszon fel-le futás számít trail futásnak. A terepfutás valójában bárhol elvégezhető. „Trail futás”-nak számít, amennyiben nem burkolt, lezárt vagy aszfaltos úton futsz. A trail futás során minden a szabadban, a természetben, friss levegőn való mozgásról szól.
Kép forrása: hegyfutas.hu
Futások alkalmával mindig méricskél az ember valamit, legyen az a tempó, a távolság, az idő, a pulzus. Terepfutásnál viszont maga az utazás a cél, minden az élményről szól, arról, hogy kint vagy a friss levegőn, a természetben, a szabadban, ahol csordultig telítődik a tüdő oxigénnel, a szem természetes fénnyel és az elme tiszta gondolatokkal. Itt a természet adja az akadályokat, ami különösen változatossá és kiszámíthatatlanná teszi az útvonalakat. Lehet, hogy először sziklás talajon futsz, amit felvált a fű, keresztezheti az utat egy-egy átugrásra, hosszabb lépésre ösztönző gyökér, akár egy kidőlt fatörzs, olykor saras közeg állíthat kihívás elé, vagy egy patak unszolhat nagyobb ugrásra, esetleg sziklákon egyensúlyozó átkelésre. Ráadásul mindezt megspékelheti egy hosszabb-rövidebb emelkedő vagy lejtő. Terepfutás során egyszerűen a test és lélek is egyszerre lesz éber.
A futás a szabadban, különösen amilyen a trail futás maga, egyszerűen a jelenben fog tartani. Nem lesz idő morfondírozni a múlton, rágódni a jövőn. Sajnos manapság irdatlanul ritka, hogy a jelent valóban meg tudjuk élni, mert mindig kell valamin agyalni - nem véletlenül leszünk előbb-utóbb kimerültek, túlhajszoltak, stresszesek. Ezt a fajta mentális stresszt és persze fizikait is nagyszerűen orvosolhatja a terepfutás. A természet közelsége alapból csökkenti a stresszt, a jelen megélése felpezsdíti az elmét, a mozgás maga pedig növeli az endorfint, a boldogsághormon szintjét. Ha pedig zene nélkül futsz, hallhatod az erdő hangját, a fák lombjait, a madarak csicsergését, a csordogáló patak moraját, ami tudat alatt lehet nyugtató hatású, de a léleknek mindenképpen jót tesz.
Gondolj csak bele, mivel a talaj felszíne egyenletlen így minden egyes talajérintésnél a talpizmaidnak, bokád közvetve körülvevő izomzatnak, szalagoknak, mély izmoknak sok irdatlan pici (számodra észrevehetetlen) feszülést, összehúzódást, ernyedést kell kivitelezniük, hogy alkalmazkodni tudjanak a talajviszonyokhoz, ezáltal te egyensúlyban tudj maradni. De ez ugyanúgy igaz a tested többi részére is, hiszen minden összefügg mindennel. Ha a bokád bedől azzal együtt a térded is kitér, ami hatással lesz a csípődre, az a medencédre, a gerincedre, ami aztán a válladra a karok és a fej helyzetére.
Ez több okból is fontos. Egyrészt a terepfutás nagyszerűen fejlesztheti az izmok összehangolt munkáját, a propriocepciót, a koordinációt és az egyensúlyt. De!
Amennyiben ezek valamelyikével hadilábon állsz a balesetek, sérülések megelőzése érdekében érdemes ezeket fejlesztened, vagy akkor is ha jól funkcionálsz, de rendszeresen szeretnél hosszabb terepfutótávokat megtenni.
Rossz izomegyensúly esetén ugyanis könnyen lehet, hogy egy gyenge bokastabilitás miatt annyira elkezd fájni a térded (igen, a térded), hogy az teljesen elveszi a kedved a trail futástól, így szomorúan lemondasz róla, holott az elején abszolút testhezállónak és felvillanyozónak érezted ezt a sportot. Ilyenkor ne keseredj el.
A kép forrása: termeszetjaro.hu
A terepfutás tökéletes kiegészítője lehet (és akár oda-vissza is) a sok egyensúlyfejlesztő gyakorlatot tartalmazó edzés, például instabil felületen. Nyilván ehhez nem kell kötéltáncosnak lenni, csupán arról van szó, hogy kiegészítő edzésként vess be olyan gyakorlatokat, amelyek egyensúlyra és az izmok összehangolt munkájára késztetnek. Ilyenek például a BOSU-n, más néven egyensúlyozó félgömbön végzett guggolások különböző formái (páros lábas, egy lábas), kitörések, páros lábú fel/le ugrások és érkezések, vagy medicinlabda dobások, állásban végzett evezések stb. TRX-szel is számos ehhez hasonló gyakorlatot tudsz kivitelezni, mint az akasztott lábbal végzett kitörések, egy lábas guggolások stb.
Amennyire fontos az egyensúly, az izmok közötti izomegyensúly, majd' olyan fontos, ha nem fontosabb a törzs stabilitása. Hiszen mondhatni minden mozdulat a törzsből indul ki. Tehát a sérülések megelőzése végett, vagy a terepfutás élményének növelése miatt érdemes külön a törzs erősítését megcélzó gyakorlatokat beilleszteni a kiegészítő edzésekbe. A legjobb, ha ezek a törzs gyakorlatok nem csupán koncentrált hasizomgyakorlatból állnak, hanem összetett elemekből. Erre egyszerű példa a tenyértámaszban ellentétes oldalú kar-láb emelés. Fitball behúzások tenyértámaszban páros lábbal, egy lábbal, TRX-szel végzett törzserősítők stb.
Viszont jó hír, hogy a terepfutás önmaga is edzheti ezeket a készségeket, így nem csak önálló sportágként, hanem kiegészítő edzésként is kiváló választás lehet akkor is, ha valamilyen „képzett” talajon, burkolt felületen sportolsz - például rendszeresen focizol, kézilabdázol, teniszezel, kosárlabdázol. A futás a szabadban, különösen terepen, nem csak az állóképességet edzi, hanem a fentebb említett képességekre is jó hatással lesz, ezáltal egy sima, burkolt talajon sokkal jobb lesz az egyensúlyunk, jobban fognak menni az irányváltoztatások, a gyorsulások, az egészséges izombalansz miatt pedig kevesebb lesz az esély a sérülésekre.
Kép forrása: world.scarpa.com
Ráadásul a trail futás jót tesz az izomerőnek, különösen az emelkedők, ahol gyakran az is előfordul, hogy lépcsőszerű sziklákból áll az út. Tehát bizonyos terepek nagyszerű erőnléti edzésként is szolgálnak.
Most már láthatod a terepfutás számtalan előnyét, ám mielőtt belevágnál még egy dologra fel kell hívnunk a figyelmed: ez nem más, mint a megfelelő cipő kiválasztásának a fontossága. Ha hosszútávú terveid vannak ebben a sportban, bizony a cipőnek óriási szerepe lesz. Mindaddig amíg csak maximum kavicsos úton futsz, addig elegendő ugyan a sima futócipő, de mindez megváltozik, ha olyan talajra tévedsz, ami csúszik a sártól, göröngyös a gyökerektől és tarkított a szikláktól. Gondolj erre úgy, mint az országúti és terepbiciklik abroncsai közötti különbségre.
Természetesen a cipőknél megjelennek az egyéni igények, lehet te jobban preferálod a minimalista verziókat, míg másnak egy sokkal párnázottabb cipőre van szüksége, vagy fordítva. A lényeg, hogy ha komoly, hosszútávú terveid vannak, érdemes kicsit jobban utánajárni a lehetséges típusoknak és megkeresni a számodra optimálisat.
De egy szó, mint száz: a természet közelségéből már alapból csak profitálhatsz, ha pedig sportolással is egybe tudod kötni, az maga a hab a tortán. A terepfutás jót tesz az egyensúlynak, a koordinációnak, az izombalansznak, a törzs- és lábizmok erejének és a léleknek is.
Ne gondold túl! Indulj!