Létezik olyan, hogy edzésfüggőség?

A függőségre általában negatívumként gondolnak az emberek. Első körben, szinte biztos, hogy valamilyen káros szenvedély (például a nikotin, az alkohol, az energiaital) jut az eszünkbe, de bizony ezek mellett még számtalan egyéb formája is van. A napindító kávé, egy egyszerű rutin cselekedet, amelynek az elmaradását megérezzük (mi is és a környezetünk is). 

Lehet akár ez a rutin minden nap egy ebéd utáni túró rudi, vagy egy óra megszokott videojáték lefekvés előtt. A lényeg, a rendszeresség, a megszokás, aminek a hiányát megérezzük. Persze, nem minden függőség okoz magas vérnyomást, vagy túlsúlyt. Aki például kényszeres rendmániás, annak rendezett az egész élete, csak éppen nem biztos, hogy a környezete is tolerálja hosszú távon ezt a szenvedélyt.

A függőség általában kezdetben egy pozitív élménnyel indul. Ha nagyon kellemes érzést ad számunkra valami, azt újra és újra ismételjük, nagyobb és nagyobb dózisban. Tisztában vagyunk azzal, hogy nem feltétlen használ a testünknek, de a lelkünk démonait mégis tápláljuk vele. Folytatjuk a számunkra is egyértelmű káros következmények ellenére. A következő héten még nagyobb összeget teszünk fel a szerencsejátékra, még többet posztolunk a közösségi médiába, még több leárazott dolgot teszünk a kosarunkba, vagy éppen még többet edzünk. Igen, ilyen is létezik!

Akiket nem kapcsol ki a kocogás, de égető szüksége lenne rá a szervezetének, szívesen lecserélné a sütifüggőségét mozgásfüggőségre. Számukra elképzelhetetlen, hogy létezik ilyen, mert inkább a süti felé kacsintgatnak. A sütihez hasonlóan, az edzés is képes fokozatosan átvenni az irányítást az ember fölött. Ez az a pont, amikor már nem örömet okoz, hanem inkább kényszerré válik. A függő ilyenkor már nem azért űzi a tevékenységet, mert az örömet okoz neki, hanem mert szorong a hiányától, bűntudat alakul ki benne, ha elmarad.

Hogyan működik az edzésfüggőség?

Az edzésfüggőség során olyan állapot alakul ki a függő személyben, amikor az edzés már nem a jó alak, nem az egészség, hanem az önértékelés egyetlen forrásává válik. Az edzésfüggő akkor is edz, amikor pontosan tudja, hogy nem kellene. Lehet akár sérült, akár beteg, akár a végletekig kimerült, akkor is edz. Kockáztatja érte akár a magánéletét, vagy a munkáját is. Kötelező napi rutinként éli meg az edzést, mindennél előrébb sorolja. Az edzés élvezete úrrá lesz rajta, akár még a pihenőnapokon is új egyéni rekordokat hajszol, ahelyett, hogy időt adna a szervezetének a regenerálódásra. Egyfajta leküzdhetetlen, kóros maximalizmust mutat maga felé, sokszor irreális célokkal, amiért bármit képes megtenni. És tényleg bármit! A nagyobb teljesítményért a sérülésveszély kockázata is hidegen hagyja az edzésfüggőt.

Az exorexia

A szó az excessive exercise kifejezésből ered, és kényszeres edzést jelent. Az exorexia részben átfedésben van az edzésfüggőséggel, ám van benne egy kis csavar. Leginkább úgy lehetne leírni, hogy az edzésfüggő szeret edzeni, és úgy nyomja ezerrel, míg az exorexiás nem edzeni szeret, hanem fél nem edzeni. Nem azért edz, mert a mozgás örömet okoz neki, hanem azért, mert KELL. Az edzés elmaradása gigantikus bűntudatot kelt benne. Ez a jelenség gyakran társul súlyosabb testképzavarral, anorexiával, bulimiával. Bármilyen formás arányokat is mutat a tükör, az exorexiás személy sohasem fogadja el a képet. Persze, az alacsony önértékelést okozhatja akár a közösségi média által sugárzott tökéletes testek tömkelege is.

Sajnos nem veszik figyelembe, hogy a fantasztikus alakú fitness influenszerek zöme főállásban edz, az a „szakmája”, hogy extrém jól nézzen ki. Így mindig olyanhoz viszonyítja magát, akihez nem kellene. Egyszerűen nem így működik. A közösségi médiás fitness celeb egy hosszú, pihentető alvás után, kinyújtózva ébred, ezután kocog egy jót, majd egészséges reggeli közben összeállítja az aznapi edzését. A másik oldal hatkor kel, hogy a gyerekeket időben el tudja juttatni az iskolába, majd beesik a munkahelyre. A 8-10 óra ülőmunkát, pár perces „céges büfés” ebéddel szakítja meg. Lazac helyett stressz, és folyamatos nyomás van terítéken. Ezt követően jöhet az edzés – a két életmódot nem lehet és nem is szabad összehasonlítani!

Kell az egyensúly!

Mindkét függőségi állapot hatással van a testre, és a lélekre egyaránt. Az edzések intenzitása, gyakorisága, és a pihenőnapok szándékos kihagyása miatt túledzés, hormonális zavarok, immunrendszeri problémák alakulhatnak ki. A regenerálódásnak nem hagynak teret, és a szociális életre, általános közérzetre is hatással van mindkettő. Gyakori kísérőjelenség a kiégés, és a depresszió.

A kulcs az, hogy felismerjük magunkban, ha ilyen alakulna ki. Tudatosan, helyén kezeljük a pihenőnapok fontosságát. Az okosóra nem csak a teljesítményt mutatja, az alvásmennyiséget/minőséget is képes monitorozni. Ne csak a teljesítményt figyeljük, az elégetett kalóriákon túl, figyeljünk az érzéseinkre! Az okosmérleg pedig megmutatja, hogy akkor is csökkenhet a testzsír százalékunk, ha éppen hetek óta stagnál a súlyunk! Ez nem csak pontos képet mutat arról, hogy jó irányba haladunk, hanem meg is nyugtat, ha például azért lettünk nehezebbek, mert nőtt az izomtömeg. A legfontosabb azonban az, hogy ismerjük fel, ha segítségre van szükségünk, és forduljunk sportpszichológushoz, terapeutához!