Az elliptikus tréner mára a fitnesztermek talán legközkedveltebb berendezésévé nőtte ki magát. Ennek egyik oka, az alsó végtag terhelésére vonatkozó ízületkímélő mozgás kivitelezési mód, másik oka pedig a magas kalória-felhasználási arány.
Bizonyára Önnek is ismerős a sífutógép elnevezés – ezek a masinák voltak a ma kapható elliptikus tréner elődei. A sífutógépek esetében alkalmazott horizontális „csoszogó” mozgást, amely az első és hátsó holtponton mindig megtört, az ellipszisjáró modelleken felváltották egy körkörös – ezáltal folyamatos – mozdulatsorral. A lendítőkerék, amely a körmozgást hivatott biztosítani, két talppal van összeköttetésben. E talpakon áll az edzést végző személy, aki lábaival már nem szabályos kört, hanem egy elliptikus pályát ír le. Ennek a geometriai alakzatnak köszönhető a géptípus neve.
Az ellipszisjárók másik népszerű elnevezése: crosstréner, amely egy ismert edzésmódszer nevéből ered. A módszer lényege, hogy az edzések során a lehető legsokoldalúbban terhelik a test izomzatát (igazi „cross” módon, keresztül-kasul), a felső- és alsó testet egyaránt igénybe véve. A kézzel-lábbal hajtás lényege, hogy a testmozgás az Ön teljes izomtömegének minél nagyobb részét vegye igénybe. Minél több izom lép működésbe, annál nagyobb lesz az energiafelhasználás, így egységnyi idő alatt Ön jóval több kalóriát égethet el a sífutógépen, mintha ugyanekkora tempóval gyalogolna vagy kerékpározna.
Az ellipszisjárók árcímkéjét végignézve a futópadokhoz képest mindenképpen alacsonyabb árfekvésre számíthat. Ennek oka, hogy az ellipszisjárókban sokkal több a mechanikus elem, mint a futópadokban. Ez utóbbiakban inkább az elektronikai részek dominálnak, ebből adódóan az áruk is magasabb. Azonos márkákon belül egy alapmodellnek számító, egyszerűbb futópad áráért Ön már egy csúcskategóriás ellipszisjárót vihet haza.
Az ellipszisjárók esetében három terhelésszabályzási móddal találkozhat.
A mechanikus vezérlésű mágnesfékes rendszerű elliptikus tréner használatakor a gépre szerelt, forgatható terhelésszabályzó kar segítségével állíthatja be a mozgás nehézségi szintjét. Természetesen minél közelebb kerül a mágnes a kerékhez, annál nehezebbé válik annak meghajtása. Mivel az alkatrészek soha nem érnek össze, így nincs zaj, súrlódás és kopás, tehát az ellipszisjáró teljesen zajmentesen működtethető.
Jóval fejlettebb a motoros vezérlésű mágnesfékes elliptika, ahol a terhelés szabályozását nem kézzel kell működtetni, hanem egy elektromos motor végzi ezt, amelyet a kijelzőn található nyomógombok segítségével irányíthat, és a működési elvük adta lehetőségeket kihasználva a gyártók általában beépített edzésprofilokkal is ellátják őket.
A harmadik az örvényáramos (vagy indukciós) rendszerű elliptika, ahol a terhelésváltoztatáshoz nincs szükség semmiféle mozgó alkatrészre: a lendítőkerék mellett egy fix elektromágnes helyezkedik el, és az e körül generálódott mágneses tér adja a terhelést. Természetesen e géptípusoknál is – csakúgy, mint a mágneses- motoros berendezéseknél – találkozhatnak beépített edzésprofilokkal. A terhelési szint nagy pontossággal, Wattban állítható be, így az örvényáramos berendezéseket ergométereknek is nevezik.
Ez a nyakatekertnek tűnő kifejezés az ergométerek tekintetében válik nagy jelentőségűvé. Mivel e berendezések esetében a terhelési szint Wattban határozható meg.
Például, ha Ön beállítja a 100 Wattos terhelési szintet, akkor a sífutógép gondoskodik arról, hogy Ön folyamatosan ezt a teljesítményt adja le:
Az ellipszisjárók legtöbbjén ugyanazok az adatok jelennek meg:
Emellett nem árt, ha a pedálfordulatszám és a pulzusszám is látható a kijelzőn.
A mechanikus-mágnesfékes elliptikákon csak manuális edzés kivitelezésére van lehetőség.
Az általában programokkal is felszerelt mágneses-motoros és örvényáramos elliptika esetében az előre meghatározott terhelési profilok oszlopdiagram formájában láthatók a kezelőfelületen. Az elektronikus terhelésváltoztatású berendezéseken általában a szívritmusszabályozású (azaz pulzusszám-függően beállítható) edzésprofilok is megtalálhatók.
Az elliptikák között eltérés mutatkozik a lendkerék elhelyezésében, léteznek elülső és hátsó lendkerekes ellipszisjárók is. Mind a szakemberek, mind a felhasználók körében van olyan, aki az elülső, és van, aki a hátsó elhelyezésre esküszik. Nincs rá szabály, kinek melyiket érdemes választania.
Ami viszont tény, hogy míg a hátsó lendkerékkel szerelt elliptikán a talp mindvégig a pedálon marad, addig az elülső lendkerékkel szereltnél a sarok a mozgás leghátsó pontján felemelkedik. Az ízületi specialisták szerint ez utóbbi mozdulat megfelelően átmozgatja, és egyúttal jobban kíméli a bokaízületet; az edzők szerint pedig a sarokemelés következtében a lábszár izmai is hatékonyabban kiveszik a részüket a mozgásból.
Akárcsak a futópadok esetén, úgy a sífutógépeknél is nagyon fontos, hogy milyen igénybevételnek lesz kitéve a berendezés.
A választásban segít a megadott maximális terhelhetőség, mely az otthoni berendezések esetében általában 110 és 150 kg között helyezkedik el. Ez az adat az edzést végző személy testsúlyát jelzi, ezért ne féljen megnyílni az értékesítő kolléga előtt.
Otthoni elliptikákról lévén szó előfordulhat, hogy a berendezés helyét időnként változtatni szeretné, ezért a gépek talpazatán általában szállítógörgők találhatók a könnyebb mozgatás érdekében.
NordicTrack elliptika - (prémium otthoni minőség)
Tunturi elliptika - (prémium otthoni és közösségi minőség)
BH Fitness elliptika - (prémium otthoni minőség)
Bremshey elliptika - (prémium otthoni minőség)
Steelflex elliptika - (prémium otthoni és edzőtermi minőség)
Pro-Form elliptika - (kiváló otthoni minőség)
Kettler elliptika - (kiváló otthoni minőség)
Robust elliptika - (kedvező árú, közepes otthoni minőség)
Weslo elliptika - (kedvező árú, közepes otthoni minőség)