Az az átkozott zsírfelesleg! Fiatalon még csak a fenekünkön volt belőle egy picit több a kelleténél, aztán lassan felkúszott a derekunkra, lecsúszott a combjainkra is, és ma már riadtan látjuk, a karunkon is ott lóg, az arcunk is szépen kikerekedett, már a gyűrű sem jön föl az ujjunkra, a hátsónkra meg már alig lehet emberi méretű nadrágot húzni, szinte szétfolyik rajta a rút háj.
Mindegy, hogy csupán diétázunk, vagy elszántan edzünk is mellé, a testünkön felhalmozódott zsírfeleslegnek megvan az a gyűlöletes tulajdonsága, hogy onnan tűnik el a legnehezebben, ahol a legtöbb van belőle. Valahogy úgy, ahogy a hó olvad el tavasszal. Először onnan tűnik el, ahol eleve vékonyabb rétegben rakódott le, a nagy kupacok viszont sokáig húzzák. Ezen a tényen sem a táplálkozásunk, sem az edzésmódszerünk nem fog változtatni.
Sokan abban reménykednek, hogy ha sok guggolást, far- és combizom gyakorlatot végeznek, illetve sok felüléssel, haspréssel dolgoztatják hasizmaikat, akkor majd a fenekükről és a hasukról fog lemenni a zsír. Sajnos ez nem így működik.
A fentebb említett gyakorlatok ugyan égetik a kalóriákat, és így egy idő után a zsírt is, de ez a zsírégetés elsősorban nem az átmozgatott testrészek környékén fog megtörténni, hanem általában véve az egész testen.
Ezt könnyű belátni, ha elképzelünk egy hosszútávfutót. Csak az alsótestét dolgoztatja és mégis, szálkás és vékony a felsőteste is, szemernyi zsírfölösleg sincs se a hasán, se a karjain, se a nyakán, holott lehet, hogy soha nem edzett ezekre a testrészeire!
Ezért sokkal hatékonyabb, ha egyszerűen nagy kalóriaigényű, hosszan tartó edzést végzünk (mint például a futás), és tudomásul vesszük, hogy előbb tűnik el a zsírfölösleg az arcunkról, a karunkról, mint a combjainkról, és hogy még ezek után is előbb lesz látható az eredmény a combjainkon, mint a fenekünkön, illetve azon a testrészünkön, ami a legjobban el van zsírosodva.