Ultrafutás és extrém túrák: miért lesznek egyre népszerűbbek?

Az ultrafutás és extrém túra nem csupán sport, hanem életmód. A sokszor több tíz vagy akár száz kilométeres távok pedig egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a futás szerelmesei és az extrém kihívásokra vágyók körében.

De ha megkérdeznénk ezeket a sportolókat, mégis mi indította el őket, mi motiválja őket minél hosszabb és hosszabb távok megtételére, hogy mi az, amit szeretnek benne, biztos sokan említenék a természet közelségét, az önmaguknak való bizonyítást, a lelki megnyugvást, de ugyanilyen sokszor elhangzana az is, hogy valójában, mikor ott vannak, olykor gyűlölik az egészet és maguk sem értik mit keresnek már megint egy kietlen tájon több kilométernyi és órányi sétára a „civilizációtól”. De mint tudjuk, az ilyen nagy megmérettetések során felszabaduló endorfin bizony függővé tesz.

Valaki úgy keveredik ebbe a közegbe, hogy fogyni akar, így a legkézenfekvőbb dolog a séta vagy a futás lesz számára, hiszen lényegében kezdőként egy kényelmes cipő untig elég, nincs szükség túl nagy beruházásokra. Megint mást okoseszköze motivál, mellyel először csak napi 5000-8000 lépést céloz meg magának, amit becsületesen teljesít is, hogy legalább a napi minimális mozgásmennyisége meglegyen. Aztán egyszer csak egy applikáció kezd rá ösztönzőleg hatni, ahol a saját eredményeit össze tudja hasonlítani másokéval, és a tomboló versenyszelleme (vagy egója) bizony nehezen viseli, ha éppen csak pár kilométerrel vagy perccel marad le valakitől. És persze ott vannak a fanatikusok, akik évek óta azon mesterkednek, hogyan tudnak még több kilométert és érmet kipréselni magukból és teljesítményükből, igazából a futás vagy a túra megszállottjai. Ők azok, akik csillogó szemekkel, legyintve mondják, hogy jó, hát ma is futottam, igaz „csak” 30 kili fért bele az időmbe…

Az ultrafutóknak és teljesítménytúrázóknak egy maratoni táv csak a bemelegítő szakasz, számukra ott kezdődik a táv, ahol másoknak véget ér.

A hazai teljesítménytúrázás története

A hazai teljesítménytúrázás története hivatalosan az 1980-as években indult útjára, amikor a Kinizsi Természetbarát Egyesület Encián Magashegyjáró Szakosztályának pár tagja egy jól sikerült 100 km-es túra után úgy döntött, hogy itt az ideje a teljesítménytúrázást megismertetni még több természetjáróval. Így 1981-ben már meg is rendezték az első Kinizsi 100-as túrát, mely a mai napig nagy népszerűségnek örvend. Ez annyira jól sikerült, hogy azóta hétvégente és ünnepnapokon egyre több egyesület hirdet különböző távú, sőt, témájú teljesítménytúrákat.

Ezek a távok teljesíthetőek sétálva vagy futva, a teljesítmény módjához és az adott távhoz mindig tartozik egy szintidő, amin belül be kell érni a célvonalba. Indulásnál a versenyzők kapnak egy úgynevezett menetlevelet, melyet különböző ellenőrző, frissítő pontokon le kell pecsételtetniük, igazolva a megtett szakaszokat.

Mégis, hogyan lehet felkészülni egy ekkora megmérettetésre?

Aki rendszeresen túrázik vagy fut, biztosan tudja, hogy a terep viszontagságait, adottságait, a szembe jövő légáramlatot és ellenállást, a talaj csúszósságát, tapadását csak és kizárólag a terepen lehet megtapasztalni. Az ilyen megmérettetésekre, mint az ultrafutás vagy teljesítménytúrázás, zömében ott is kell felkészülni, tehát minél többet tudsz terepen edzeni, annál jobb. Ennek nem csak fizikailag van jelentősége, hanem ezeken a távokon már a felszerelés, az öltözék is nagyon sokat nyom a latba. A megfelelő lábbeli mind a cipő, mind a zokni segítheti a mozgásod, de egy rossz választás az egész túrádat tönkre teheti, sőt az utána lévő napokat is megnehezítheti. Aki tapasztalta már, milyen érzés kifakadt vízhólyagokkal küzdeni, az pontosan tudja... Továbbá az öltözéknek alkalmazkodnia kell az időjárási viszonyokhoz és az évszakhoz, az egyéni szükségletekhez, amit szintén csak akkor fogsz tudni jól felmérni, ha „valós” körülmények közt edződsz.

Azonban kiegészítő edzésnek, az off-szezonos szintentartásnak nagyszerű módja a futópad használata. A megfelelő állóképesség - mind a mentális, mind a fizikális - az alapja az ultrafutásnak és extrém túrának, a fizikai állóképesség fejlesztésében pedig nagy segítség lehet egy kellően erős és gyors, széles állítható magasságú skálával rendelkező futópad, amit egy beépített pulzuskontroll csak még precízebbé tehet. A kiváló állóképesség alapja ugyanis az energiafelhasználáson múlik, ekkor válik a zsírégető pulzustartomány igazán relevánssá, nem pedig a sokak által tévesen testsúlycsökkentésre használt esetben.

A zsír ugyanis sokkal több energiát tud biztosítani a szervezet számára, így igen hosszan el tudja látni azt energiával, tehát teljesítőképes tud maradni a sportoló.

A zsírból származó energiaforrásnak két hátulütője van:

• az egyik, hogy ez a folyamat bőséges oxigént igényel, viszont üzemanyagként történő felhasználása több lépcsős folyamat, tehát megterhelőbb a szervezet számára, ráadásul bomlástermékeként keletkező acetil-koenzim-A felhasználásához ketontestekre van szükség. Azonban, ha ezek száma megnő, akkor bekövetkezik az úgynevezett ketoacidózis, a szervezet elsavasodik, a lehelet aceton szagúvá válik, a teljesítmény jelentősen romlik, lelassul vagy leáll a mozgás. Ezért jár nagy segítséggel egy pulzuskontrollal rendelkező futópad, ugyanis futás során a zsírégető pulzustartományhoz tudja igazítani a terhelést, ezáltal könnyedén tudod edzeni, fejleszteni a szervezet zsírégető képességét, az állóképességed egyik fő elemét.
• A másik nagyszerű állóképességet fejlesztő módszer az intervallumos edzés. Számtalan tanulmány és gyakorlati példa azt mutatja, hogy a sprintek és kocogások, húzós emelkedők és enyhe lankák váltakozása, kiválóan edzik a szív és érrendszert, ezáltal kellően fejlesztik az állóképességet.

Mentális állóképesség

A fizikai állóképesség fejlesztése mellett, a mentális állóképesség edzése közel sem lebecsülendő. Ultrafutás, teljesítménytúra során egyáltalán nem ritka, hogy a test már feladná, gyakorlatilag tiltakozik minden egyes előtte álló lépés ellen, azonban az elme ereje átsegíti ezeken a nem ritka holtpontokon. És bizony ennek edzésére is több módszer létezik.

• A vizualizáció módszere, amikor újra és újra vizualizálja a sportoló, hogy milyen érzés lesz teljesíteni és átlépni a célvonalat, nyakába venni az érmet, kezébe fogni az oklevelet. Elképzeli mit fog érezni, mekkora büszkeség fogja átjárni, hogy igen, megcsinálta. Nem hallgatott a belső becsmérlő hangra, egyszerűen csak ment, mint a gőzös előre.
• Segítség lehet a felkészülésben, ha valamivel nehezebb terepviszonyokon készül fel az illető, hiszen ott lehetősége lesz megismerni, milyen érzés mikor a teste tiltakozik és hogyan tud hatni ellene. Minél többször találkozik valaki ezzel az érzéssel, „tiltással”, annál könnyebben tud a későbbiekben túllendülni rajta, hiszen ismerős lesz már számára.
• A légzésgyakorlatok segíthetnek megnyugtatni a háborgó elmét.
• És ami sokszor talán a legnagyobb löketet tudja adni, az egy sporttárs, csapattárs biztató szava, egy elismerő tekintet, ami olykor szárnyakat adhat.

Bárhogy is, ezeknél a távoknál fontos, hogy magában az útban is leljen az ember szépséget és örömöt. Néha ezek az útvonalak az átlagember számára szinte nem is látható, elérhetetlen, gyönyörű tájakra vezetnek, máskor pedig ismert, de annál szebb kirándulóhelyeket érintenek. Egy szó, mint száz: az ultrafutást és az extrém túrákat vagy szívből lehet űzni, vagy sehogy.