Miért hagyjuk abba pont akkor az edzést, amikor már látszana az eredmény?

Igen gyakran előfordulhat, hogy az ember gondol egyet, egyszer csak begyújtja a rakétákat és szinte gondolkodás nélkül veti bele magát egy új életmódba. Az elhatározást - hogy fittebb lesz - tettek követik, megveszi az edzőtermi bérletét, vagy beszerez az otthoni edzéshez néhány eszközt, például egy futópadot, elliptikus trénert. És végre nem halogat, nem odázza el, nem sorolja hátra a prioritási listán a saját egészségét - hanem lendületesen beleveti magát az edzésekbe. 

Bár a kezdeti nehézségek gyötrik, nem áll le. Nem érdekli az izomláz, nem érdekli, hogy mennyire kényelmetlen, hogy milyen nehezen bírja el magát, azzal sem foglalkozik, hogy 20 perc után szíve szerint bedobná a törölközőt. Miután sikeresen átesik a kezdeti tűzkeresztségen, apránként kezd beépülni az edzés a napi rutinjába, megjelenik az önbizalom edzés közben és szinte már várja és élvezi a tréningeket. Eltelik úgy három hónap. Az ébredések könnyebbek, az energiaszintje magasabb és mintha a nadrág dereka sem lenne már olyan szoros. És igen, mintha a tükörben is kezdenének látszani az eredmények! Aztán bumm! Hirtelen valami történik, ami miatt teljesen leáll. Egyszer csak elmarad egy edzés. Aztán kettő. Talán egy hét kihagyás lesz belőle, majd több, és mielőtt észrevenné, már lőttek is a lendületnek.

Ismerős?

Könnyen lehet, hogy az. A legbosszantóbb az egészben, hogy mindez pont akkor történik, amikor a legjobb formában lennél ahhoz, hogy folytasd és igazán látványos, érezhető eredményeket érj el.

Miért van ez az önszabotáló minta a célvonal előtt? Miért pont a "majdnem kész" állapotban kap el a "na jó, elég volt" érzés? Lássuk, milyen mentális akadályok és belső blokkok játszanak veled, amikor épp a siker kapujában állsz.

Az egyik gyakori mentális akadály: a motivációs hullámvasút

Kezdjük a motivációval. Nem véletlenül mondják, hogy a motiváció elindít, a megszokás mozgásban tart.

Az első lendület, az a "most aztán megmutatom!" energia általában külső motivációból táplálkozik, ami lehet egy nyaralás, orvosi javaslat, egy dögös ruha, amibe bele akarsz férni vagy egy fájdalmas szakítás, válás. Ez a fajta tűz erős, de rövid életű, mint egy gyorsan égő gyufa. A kezdeti nehézségeken még átsegít, de ahogy telik az idő, ez a kezdeti lelkesedés elkezd lecsengni.

Na, a legtöbben pont ennél a lejtmenetnél hagyják abba.

Amikor már nem a külső, hanem a belső okoknak kellene átvenniük a stafétát (pl. jó érzés mozogni, energikusabb vagyok). Csak az a baj, hogy még nem vált teljesen szokássá a sport, az otthoni edzés. Ilyenkor, ha jön egy stresszes nap a munkahelyen, vagy csak szimpla lustaság, könnyebb azt mondani, hogy "ma kihagyom, hisz már egész jól nézek ki." Elég egy ilyen csúsztatás – és a dominóeffektus el is indult. Ekkor válik porfogóvá a futópad vagy ruhafogassá az elliptikus tréner.

A másik igen gyakori mentális akadály a sikertől való félelem és a komfortzóna elhagyása

Ez az a pont, amiről a legkevesebbet hallani, pedig talán az egyik legerősebb motorja az önszabotázsnak: a sikertől való félelem. Azt biztos hallottad már, hogy "félni a kudarctól", de mi az, hogy „félni a sikertől”? Pedig ilyen is létezik, ez valódi pszichológiai jelenség.

Könnyen lehet, hogy amikor közel kerülsz a célodhoz, a tested és az elméd egyszerre válik feszültté, mintha bekapcsolna egy belső riasztó, hogy mi lesz, ha a környezeted is észreveszi a változást. Lehet, hogy úgy érzed, ha eléred a célt, vagy tartósan fittebb leszel, akkor meg kell felelned és fel kell venned egy új identitást - hiszen te vagy az, aki edz, aki egészségesen étkezik. Ez az új szerep pedig új elvárásokat támaszt feléd – saját magad és a környezeted részéről is. A siker ugyanis felelősséget is jelent.

Amikor mások is észreveszik a fejlődésed, elismernek érte, benned megszólalhat egy belső hang: “Mi van, ha nem tudom fenntartani ezt az imázst? Mi van, ha visszaesek, leengedek?” Ez a félelem gyakran önszabotázshoz vezet: inkább leállsz, mielőtt „lebuknál”, hogy nem vagy tökéletes.

Ha viszont nem a sikertől rettegsz akkor könnyen lehet, hogy az ismeretlentől.

Az ember alapvetően a biztonságra törekszik. És mi a legbiztonságosabb? Az, amit már ismer. A komfortzóna elhagyása ezért olyan nehéz. Az agyadnak új szokásokat kell felépítenie. Ez stressz – bár pozitív stressz, de akkor is stressz. Mivel az elméd alapvetően a túlélést szolgálja, nem a „szexi beach body-t”, ezért gyakran visszahúz, visszacsal a megszokott, kényelmesebb kerékvágásba.

A mentális akadályok egy harmadik típusa: a félelem a jövőtől a „mi lesz ezután” pánik.

Sokaknak csak a cél számít. Ha te is hajlandó vagy a cél felé robogva, megfeledkezni magáról az útról, hogy azt élvezd, akkor könnyen azt érezheted, hogy a célod elérést követően kiüresedsz. Vagy ahogy közeledsz a célodhoz, rájössz, hogy oké, ha ez meglesz, az élet nem áll meg, jön a következő feladat, ami talán még nehezebb, mint az eddigiek: a szinten tartás. Ezen a ponton könnyen elkaphat a bizonytalanság érzése, hogy mégis, minek csináld tovább, hiszen elérted már amit akartál. 

Érdekesség: a kutatások szerint sok ember inkább viseli el a közepes elégedetlenséget, mint hogy megélje a változás okozta bizonytalanságot.

Mit tudsz tenni, ha te is beleestél ezen mentális akadályok bármelyikébe?

Először is, ne éld meg kudarcnak. Tanulj belőle, vizsgáld meg mi is okozott valójában nehézséget, hol ment félre a dolog.

Esetleg túl nagy elvárásokat támasztottál magaddal szemben? Engedted, hogy a kifogások leuraljanak? Nincs elég önbizalmad? Megijeszt a komfortzóna elhagyása?

Ha ez megvan könyveld el magadban mellé, hogy az, hogy félbe hagytad az edzést valójában nem kudarc és ott a lehetőség, hogy bátran újrakezd. Fogd fel úgy, mint a tanulási olyamat részét. Gondolj bele, ha egy kisgyerek, aki járni tanul az első sikertelen próbálkozás után abbahagyná. Elesik, feláll, újra megpróbálja, tanulja. Senki nem mondja egy kisgyereknek, hogy „béna vagy, mert elestél”. Akkor magaddal miért vagy ilyen szigorú?

Tudtad, hogy a legtöbben 4-5 újrakezdés után állnak rá végleg a tartós edzésre. Nem vagy egyedül, ha megakadsz – sőt, ez szinte be van kódolva a folyamatba.

Tehát ne ostorozd magad, hanem fogadd el, hogy ez most így történt, és koncentrálj a következő lépésre.

Itt van néhány tipp, ami segít legyőzni a mentális akadályokat és erősíti az önbizalmad edzés közben.

1. Kezdd kicsiben

Ne tűzz ki óriási célokat az újrakezdésnél!

A cél nem az, hogy újra azonnal ott legyél, ahol leálltál, hanem az, hogy ne szakadjon meg a mozgás folytonossága. Fogadd meg magadnak: "Minden nap csak 10 percet fogok mozogni." Ha számodra a napi 10 perc is túl soknak tűnik, akkor legyen hetente 3-szor 20 perc, fix napokon.

Ezt még otthoni edzéssel is könnyen megtudod csinálni, igaz?

Kapcsold be az elliptikus trénert vagy a futópadot csak 10 percre. Vagy csak sétálj 10 percet a környéken, végezz könnyed átmozgatást, pilatest, keress egy szimpatikus youtube videót.

A legfontosabb, hogy betartsd a menetrendet. Ez egy olyan apró "győzelem", ami visszahozza a kontroll és a sikerélmény érzését. Ha letelt a 10 perc, de úgy érzed, menne több is, SZUPER! De ne legyen kényszer.

2. Találd meg a belső motivációd

Ne a külső célra (x kiló, x kilométer) fókuszálj.

Inkább edzés közben kérdezd meg magadtól: Milyen érzés most a testemben lenni?

Érezd, ahogy szívod be a levegőt, figyeld, ahogy a lábad dolgozik a futópadon vagy ahogy a hátizmaid is bekapcsolódnak az elliptikus tréneren. A motivációt a pillanatnyi jó érzésben és az energia-löketben keresd. Azt ismételjük, ami jó érzés, nem azt, ami muszáj, ami kell.

3. Ne gondolkozz, csak csináld.

A döntés (Ma edzek vagy sem?) energiát emészt fel, ami elhasználódik a nap folyamán. A kulcs az, hogy az edzés automatikussá váljon.

Kösd össze egy már létező szokásoddal: "Amikor megiszom a reggeli kávémat, utána azonnal felpattanok az elliptikus trénerre." Ne adj esélyt a gondolkodásnak! Ne agyalj a milliónyi kifogáson, hogy miért nem tudsz edzeni! Ne hallgass azokra a gondolataidra, amik szerint a komfortzóna elhagyása veszélyes.

4. Készíts haditervet arra az esetre, ha elfogyna a lendület.

Ha már kezdenek látszani az eredmények, és érzed, hogy csökken a lendület, tervezd meg, mihez kezdesz!

Például válts edzésformát! Ha már régóta futópadon dolgozol, próbálj ki valami újat (pl. erősítés, jóga). Az új inger fenntartja az agy érdeklődését és megszakítja az önszabotáló mintát.

Tűzz ki egy új, de nem fizikai célt. Pl. "Megtanulok 5 db új erősítő gyakorlatot." A fejlődés érzése továbbvisz.

Legközelebb, amikor azon kapod magad, hogy megint elhagynád az edzést, állj meg egy pillanatra. Kérdezd meg magadtól: valóban fáradt vagyok, vagy csak félek attól, hogy sikerül? Ha felismered ezt a mintát, máris nagyobb eséllyel maradsz mozgásban. És ha mégis leállsz? Nincs gond. Bármikor újrakezdheted– elég csak felállni, és megtenni az első lépést.